A Savoyai herceg lapja

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Page of the Duke of Savoy

Könyv tartalma:

Alexandre Dumas (1802-1870), más néven Dumas pere, ma már általános egyetértés szerint a legszórakoztatóbb francia romantikus író. Az események változatossága, a párbeszédek élénksége és az elbeszélés élénksége tekintetében egyetlen kalandregény sem vetekedhet olyan művekkel, mint A három testőr vagy A Monte Cristo grófja. Az is kétséges, hogy bármelyik regényíró élete olyan közel áll-e ahhoz, amit egy szórakoztató regénytől elvárhatunk, mint Alexandre Dumas élete. A nagy regényíró a romantika hőseként szemlélve majdnem olyan markáns figura, mint a festői és lenyűgöző D'Artagnan, így Emlékiratai és az a számos kötet, amelyben utazásai történetét meséli el, úgy tűnik, csak abban különbözik más elbeszélő műveitől, hogy a hős esetében az ige harmadik személy helyett az első személyt használja.

De akár a Louvre termein és folyosóin keresztül vezet minket Dumas Medici Katalin, IX. Károly vagy III. Henrik idejében, akár a Földközi-tenger vizei alatti kincses barlangba, akár a Palais Royalba Richelieu-vel, akár Janina falai közé a szörnyű Ali-Pasával, mindig úgy tart bennünket, hogy vágyakozva hallgatjuk csodálatos történetmesélését, akár azzal a tekintettel, mint a gyermek, akit a régi gyerekszobai mesék tündérországba visznek.

Milyen műveket hozott létre Dumas ebben a mozgalmas életben, amelyben annyi időt szánt a szórakozásra, a szenvedélyre, a külső tevékenységre, hogy úgy tűnt, nem maradt ideje az irodalmi alkotás intenzív munkájára? Mint már említettük, Dumas először drámaíróként szerzett magának elismerést, és itt kell megjegyezni, hogy azon kevés írók közé tartozik, akik mind regényíróként, mind drámaíróként igen magas rangot értek el. Maga Franciaországban Balzac, George Sand, Daudet, Zola, Dumas nagy riválisai a romantika terén, viszonylag keveset írtak színpadra, és ez a kevés sem olyan kiválóság, amely nagyon sokat hozzátenne ahhoz a hírnévhez, amelyet regényíróként joggal birtokolnak. Egyedül Hugo emelkedik mindenki fölé, és csodálatos költői adottságai nem kevésbé ragyognak fel a Nyomorultakban és a Kilencvenháromban, mint a Hernaniban vagy a Ruy Blasban. Franciaországon kívül ismerjük Thackeray, Dickens, George Eliot, Freytag, Sienkiewicz, Tolsztoj, D'Annunzio regényeit; nevük semmit, vagy majdnem semmit sem köszönhet a drámaírói tevékenységnek. Nem így van ez Dumas esetében. Drámái önmagukban is kiemelkednek, és helye Franciaország irodalomtörténetében akkor is kitüntetett lenne, ha egyetlen románc sem származott volna a tollából.

Színházának húsz kötete tele van izgalmas drámákkal, amelyek némelyike valóban csak dramatizált románc, de amelyek közül a legmarkánsabbakat eredetileg drámai műveknek szánta, és nem a regény bővebb formájában dolgozta fel. Dumas ugyanis az életet drámaként fogta fel: az emberi vágyak konfliktusát, ahogyan az emberi beszédben kifejeződik és az emberi tettekben megnyilatkozik; ez gondolatainak mindent elsöprő témája, és rohanó életében egészen természetes, hogy ennek megnyilvánulásaihoz először a dráma rövidebb, tömörebb és - tegyük hozzá - gyorsabban jövedelmező formáját választotta. Nem csoda tehát, hogy a dráma legfőbb elemét jelentő cselekmény az ő románcában is a fő érdekesség forrása volt