The Man in the Iron Mask (A vasmaszkos ember)

Olvasói vélemények

A „Vasálarcos ember” kritikáiból a Dumas történetmesélése iránti csodálat és a könyv egyes aspektusai miatti csalódottság keveréke derül ki. Sok olvasó értékeli a gazdag elbeszélést és a muskétás-saga lezárását, de egyesek szerint hiányzik belőle a kaland és a kohézió, különösen az olyan korábbi művekhez képest, mint „A három testőr”. Az olvasóknak gyakran azt tanácsolják, hogy olvassák el az előző könyveket, hogy teljesen átlássák a karaktereket és a cselekményt.

⬤ Mesteri történetmesélés és mély karakterek, Dumas írói tehetségének bemutatása.
⬤ Magával ragadó cselekmény, amely kielégítő módon köti össze a muskétás-sagát.
⬤ Gazdag történelmi kontextus és olyan témák feltárása, mint az árulás és a hatalom.
⬤ Megrendítő és emlékezetes pillanatokkal teli, lebilincselő olvasmány.
⬤ Egy nagyobb sorozat részeként ajánlott a jobb kontextus érdekében.

⬤ Sok olvasó szerint a könyv kevésbé kalandos és lebilincselő, mint a „Három testőr”.
⬤ Zűrzavar számos szereplő és esemény körül, különösen azok számára, akik önállóan olvassák.
⬤ Kritika a tempó és a túlzott politikai párbeszédek miatt, ami unalomérzetet kelt.
⬤ Csalódottság a vasmaszkos ember ábrázolása miatt, aki minimális szerepet játszik.
⬤ Gépelési hibák és rosszul szerkesztett változatok, amelyek rontják az olvasás élményét.

(364 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Man in the Iron Mask

Könyv tartalma:

Mióta Aramis egyedülálló módon a rend gyóntatójává változott, Baisemeaux már nem volt ugyanaz az ember. Addig a korszakig Aramis a méltóságos kormányzó megbecsülésében egy olyan prelátusnak számított, akit tisztelt, és akinek hálával tartozott.

Most azonban úgy érezte, hogy alárendeltje, és hogy Aramis az ura. Ő maga lámpást gyújtott, hívott egy kulcsost, és Aramishoz visszatérve így szólt: "Parancsára vagyok, monseigneur". Aramis csak bólintott a fejével, mintegy azt mondván: "Nagyon jó".

És a kezével jelzett neki, hogy vezesse az utat. Baisemeaux előrehaladt, Aramis pedig követte őt. Csendes és szép csillagos éjszaka volt.

Három ember léptei visszhangoztak a teraszok zászlóin, és a börtönőr övéről lelógó kulcsok csörgése egészen a tornyok emeletéig hallatszott, mintha emlékeztetni akarná a foglyokat, hogy a földi szabadság számukra elérhetetlen luxus. Azt lehetett volna mondani, hogy a Baisemeaux-ban bekövetkezett változás még a foglyokra is kiterjedt. A kulcsos, ugyanaz, aki Aramis első érkezésekor olyan kíváncsi és kíváncsi volt, most nemcsak hogy hallgatott, de még érzéketlen is volt. Lehajtotta a fejét, és mintha félt volna a fülét nyitva tartani. Ilyen módon jutottak el a Bertaudiere pincéjébe, amelynek két első emeletét csendben és kissé lassan megmászták.

Baisemeaux ugyanis, bár távolról sem engedelmeskedett, távolról sem mutatott bármiféle buzgalmat az engedelmességre. Az ajtóhoz érve Baisemeaux hajlandóságot mutatott arra, hogy belépjen a fogoly szobájába.

De Aramis megállította a küszöbön, és azt mondta: "A szabályok nem engedik meg, hogy a kormányzó meghallgassa a fogoly vallomását." Baisemeaux meghajolt, és utat engedett Aramisnak, aki fogta a lámpást, és belépett.

Majd aláírta, hogy csukják be maga mögött az ajtót. Egy pillanatig állva maradt, és hallgatta, hogy Baisemeaux és a kulcsos elvonult-e.

De amint a lefelé tartó lépteik hangja alapján megbizonyosodott arról, hogy elhagyták a tornyot, a lámpást az asztalra tette, és körülnézett. Egy zöld zserbóból készült ágyon, amely mindenben hasonlított a bástya többi ágyához, csakhogy újabb volt, és félig elhúzott függönyök alatt feküdt egy fiatalember, akit már egyszer bemutattunk Aramisnak. A szokásoknak megfelelően a fogoly világítás nélkül volt. A kijárási tilalom órájában köteles volt eloltani a lámpáját, és láthatjuk, milyen nagy kegyben részesült, hogy még addig is égve hagyhatta. Az ágy mellett egy nagy, csavart lábú, bőrből készült karosszék tartotta a ruháit. Egy kis asztalka - toll, könyv, papír vagy tinta nélkül - állt elhanyagoltan, szomorúan az ablak mellett.

Több, még mindig üres tányér mutatta, hogy a fogoly alig nyúlt az esti étkezéshez. Aramis látta, hogy a fiatalember az ágyon fekszik, arcát félig eltakarva a karjaival. A látogató érkezése nem okozott változást a testhelyzetében.

Vagy várakozóan várakozott, vagy aludt.