A semmi és a vágy: Filozófiai antifóna

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Nothingness and Desire: A Philosophical Antiphony

Könyv tartalma:

A kötetet alkotó hat előadás 2011 márciusában hangzott el a Londoni Egyetem Keleti és Ázsiai Tanulmányok Iskolájában az összehasonlító vallásról szóló Jordan-előadások keretében. Két eszme, a semmi és a vágy metszéspontja körül forognak, ahogyan azok az én, Isten, az erkölcs, a tulajdon és a kelet-nyugati filozófiai szakadék kérdéseinek újbóli vizsgálatára vonatkoznak.

Ahelyett, hogy a keleti és nyugati filozófiákat egyetlen kórusba próbálná harmonizálni, Heisig inkább egy "filozófiai antifóniára" vállalkozik. Néhány reprezentatív hang egyszerű hívó-válaszán keresztül Heisig megpróbál az antifónia mindkét oldalán csatlakozni a kórushoz, hogy a szóban forgó kérdéseket az emberi közösséget nyomasztó nagyobb problémákhoz kapcsolja. Azt állítja, hogy mivel az olyan problémák, mint a természet technológiai pusztítása, a választott kormányzás zsugorodása a pénzügyi intézmények növekvő hatalma révén, valamint az alternatív egészségügyi és oktatási kultúrák kisajátítása szabadon terjednek a hagyományos civilizációkban szerte a világon, a vallási és filozófiai válaszok többé nem engedhetik meg maguknak, hogy területi szemléletűek maradjanak. Bár az előadások gyakran hangsúlyozzák a gyakorlat fontosságát, fő gondjuk az élet dolgainak tisztább látása. Heisig kifejti:

"Ez alatt azt értem, hogy nem csak a nap mint nap a látómezőmbe kerülő tárgyakat nézem meg közelebbről, hanem tükörként tekintek rájuk, amelyekben önmagamat látom tükröződni. A dolgok nem csak a világ egyes részeit tárják elém, hanem arról is árulkodnak, hogyan látom azt, amit látok, és ki az, aki lát. Ahhoz, hogy meghallgassam, mit mondanak nekem a dolgok, szakítanom kell azzal a szokással, hogy egyszerűen azt gondolom, hogy én vagyok az, aki tükröt tartok magamban a kinti világnak, és feldolgozom, amit megörökítettem, hogy az életemben boldoguljak. Csak ha ezzel a szokással már szakítottam, akkor leszek képes elkezdeni átlátni a tükörképeken, hogy úgymond lekaparjam a foltot a tükörről, hogy az élet dolgainak olyan ablakává váljon, amilyenek, és csak önmagam halvány tükörképe maradjon az üvegen. Minden, amit a tükrön keresztül látunk, beleértve magamat is, olyan képpé válik, amelyre a valóság rányomta a bélyegét. Meggyőződésem szerint ez a legközelebbi talaj ahhoz, hogy ésszerűen gondolkodjunk és a lehető legélethűbben cselekedjünk.".