A sokk állapotai: Hülyeség és tudás a 21. században

Olvasói vélemények

A könyv a digitális korszakkal és az emlékezettel kapcsolatos kortárs kérdések mélyreható elemzését mutatja be, Stiegler mérvadó filozófiai hangja által alátámasztva. Ugyanakkor kritika éri a könyvben a megvalósítható javaslatok hiánya és a túlzott filozófiai szakzsargon miatt, amely megnehezíti a könyvvel való foglalatosságot.

⬤ A kortárs kérdések kivételes elemzése
⬤ vitára ösztönöz
⬤ a szerző neves filozófus
⬤ a digitális korszakot és az emlékezet erózióját hatékonyan bírálja.

⬤ Hiányoznak az értelmes részletek az előírásokból
⬤ a filozófiai zsargon túlzott használata szinte olvashatatlanná teszi a szöveget
⬤ nem nyújt konkrét javaslatokat a kapitalizmus leküzdésére.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

States of Shock: Stupidity and Knowledge in the 21st Century

Könyv tartalma:

1944-ben Horkheimer és Adorno arra figyelmeztetett, hogy az ipari társadalom az észt racionalizálássá változtatja, Polanyi pedig az önszabályozó piac veszélyeire figyelmeztetett, de ma - állítja Stiegler - az ész visszaszorulása az ésszerűtlenség, az ostobaság és az őrület uralta társadalmakhoz vezetett. A huszadik század második felének filozófiája azonban lemondott a politikai gazdaságtan kritikájáról, a posztstrukturalizmus pedig tehetetlenül és lefegyverzetlenül hagyta örököseit az ostobaság uralmával és a globális méretű gazdasági válsággal szemben.

Ma új elméletekre és koncepciókra van szükség e kérdések átgondolásához. A posztstrukturalizmus gondolkodóit, Lyotardot, Deleuze-t és Derridát újra kell olvasni, ahogyan gondolkodásuk forrásait, Hegelt és Marxot is. De figyelembe kell vennünk Naomi Klein Milton Friedman és a chicagói iskola kritikáját és a "sokktanítás" című írását is. Stiegler szerint valójában az ipari forradalom kezdete óta egy állandó "sokkállapot" uralkodik, amelyet a fogyasztói modell által előidézett kreatív rombolás csak fokoz. Az eredmény egy olyan kapitalizmus lett, amely elpusztítja a vágyat és az értelmet, és amelyben minden intézményt aláásnak, mindenekelőtt azokat az intézményeket, amelyek a felvilágosodás par excellence termékei, az oktatási rendszert és az egyetemeket.

Stiegler a Marxtól Derridáig terjedő gondolkodók erőteljes kritikáján keresztül új fogalmi fegyvereket fejleszt ki e rombolás ellen. Amellett érvel, hogy az iskolákat és az egyetemeket magukat is át kell alakítani: új oktatási intézményeket kell kifejleszteni, amelyek egyrészt figyelembe veszik a digitalizáció és az internet veszélyeit, másrészt lehetővé teszik számunkra, hogy kihasználjuk az általuk kínált új lehetőségeket.