Mi teszi az életet élhetővé: A farmakológiáról

Olvasói vélemények

A könyv a kortárs kultúráról és az emberi létezésről szóló összetett gondolatokat mutat be, amelyeket gyakran sűrűnek és jelentős erőfeszítést igénylőnek neveznek a megértéshez. Bár a próza kihívást jelenthet, és egyedi szókincset tartalmaz, azok, akik hajlandóak mélyen foglalkozni a szöveggel, hasznosnak és tanulságosnak találhatják azt.

A kortárs kultúra és a fogyasztói társadalom mélyreható elemzését kínálja, hatékonyan ötvözi a filozófiai gondolatokat, és olyan költői írással szolgál, amely gazdagítja az olvasás élményét azok számára, akik kitartanak.

A könyvet nehéz olvasni a sűrű és összetett nyelvezete miatt, amelyet gyakran „posztmodern techno-blablának” neveznek, és amely egyes olvasók számára potenciálisan visszatartó erővel bír.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Makes Life Worth Living: On Pharmacology

Könyv tartalma:

Az első világháborút követően Paul Val ry költő a "szellem válságáról" írt, amelyet a tudás instrumentalizálása és a kultúra profitnak való pusztító alárendelése idézett elő. A közelmúlt eseményei túlságosan is világosan mutatják, hogy az elme, vagyis a szellem állománya továbbra is csökken. A gazdaság mérgező módon a rövid távú haszonszerzés köré szerveződik, amit a gyermekdedítő, lebutított média támogat. A reklámtechnológiák könyörtelenül követelik a figyelmünket, idióta állatokká alacsonyítva minket, akik többé nem képesek élni. A lelki betegségek egyre növekvő aránya azt mutatja, hogy az elme törékeny élete törésponton van.

E sokféle tünet mögött a fogyasztói kapitalizmus áll, amely módszeresen elnyomja azokat, akiket felszabadítani akar. Visszatérve Marx elméletéhez, Stiegler azt állítja, hogy a fogyasztói kapitalizmus új szakaszt jelent a proletarizálódás történetében. Már nem csak a munka az, amit kizsákmányolnak, a létfenntartás határai alá szorítva, hanem az emberi szellemre jellemző vágy.

Ennek a rossz közérzetnek a gyógymódja abban rejlik, amit Stiegler a "szellem farmakológiájának" nevez. A farmakológiának itt semmi köze a gyógyszeripar által kifejlesztett kémiai kiegészítőkhöz. A gyógymódként és méregként is definiált pharmakon azokra a technikai tárgyakra utal, amelyeken keresztül megnyitjuk magunkat az új jövők felé, és ezáltal megteremtjük azt a szellemet, amely emberré tesz bennünket. Stiegler számos személyiségre hivatkozva - Szókratésztől, Simondontól és Derridától Donald Winnicott gyermekpszichoanalitikusig - megmutatja, hogy a technika egyszerre oka szenvedésünknek és az, ami az életet élhetővé teszi.