A zavarok kora: Technológia és őrület a számítógépes kapitalizmusban

Olvasói vélemények

A könyv a modern technológia és a kapitalizmus társadalomra gyakorolt hatását vizsgálja, különös tekintettel a fiatalokra. Kritikus betekintést nyújt a kulturális szétesésbe, és kollektív válaszra szólít fel a kultúra visszaszerzése érdekében. Ugyanakkor kritika éri a könyv sűrű és összetett írásmódja miatt, ami sokak számára kihívást jelentő olvasmányt jelent.

A könyv fontos témával foglalkozik a technológia kultúrára gyakorolt hatásával kapcsolatban, különösen a fiatalok esetében. Éleslátó kommentárokkal szolgál a társadalmi kérdésekről, és aktív részvételre ösztönöz a kultúra megőrzésében. Sok olvasó elgondolkodtatónak és relevánsnak találta.

Az írásmód gyakran túlságosan összetett és elvont, ami néhány olvasó számára megnehezíti az anyaggal való foglalkozást. Szükségtelenül terjedelmesnek mondható, és jelentős erőfeszítést igényel a bemutatott gondolatok megértése. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szélesebb közönség számára is elérhetőbb lehetne.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Age of Disruption: Technology and Madness in Computational Capitalism

Könyv tartalma:

Fél évszázaddal ezelőtt Adorno és Horkheimer nagy előrelátással állította, hogy egyre racionalizáltabb világunk egy újfajta barbárság kialakulásának tanúja, ami részben a kultúraipar elbutító hatásának köszönhető. Azt azonban nem láthatták előre, hogy a digitális forradalom és a vele járó, mindent átható automatizálás révén az általuk felismert fejlemények nagymértékben felerősödnek, és az értelem és az élet értelmének elvesztéséhez vezetnek. Az egyéneket ma már elárasztja a digitális információk puszta mennyisége és a digitális áramlás sebessége, ami egyfajta technológiai vadnyugatot eredményez, amelyben egyre inkább tehetetlennek találják magukat, és az őrület határáig sodorja őket a cselekvőképesség hiánya.

Hogyan találhatunk kiutat ebből a helyzetből? Bernard Stiegler ebben az új, nagyszabású könyvében amellett érvel, hogy először is el kell ismernünk, hogy korunkban alapvető zavarok és elszakadás tapasztalható. A filozófiai értelemben vett epokhē hiányában élünk, ami alatt Stiegler azt érti, hogy elvesztettük gondolkodásunk és létünk útját. Stiegler saját élettörténetének erőteljes beszámolóit - többek között a depresszióval való küzdelmet és a börtönben töltött időt - szövi bele, és egy új, a közhatalmon alapuló epokhēt követel. Új jelentésköröket kell kovácsolnunk a bevett algoritmikus útvonalakon kívül. Mert csak így lesznek képesek olyan gondolkodási és életformák kialakulni, amelyek visszaadják az egyén értelmét és törekvését.

A Stiegler és Jean-Luc Nancy közötti párbeszéddel záruló könyv nagy érdeklődésre tarthat számot a társadalom- és kultúraelmélet, a média- és kultúratudomány, a filozófia és általában a bölcsészettudományok hallgatói és kutatói számára.