Nanjingi előadások: 2016-2019

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Nanjing Lectures: 2016-2019

Könyv tartalma:

Bernard Stiegler francia filozófus 2016-ban kezdte meg éves előadássorozatát a Nanjingi Egyetemen, ahol évente nyolc előadást tart. Ezen előadások első négy évét tartalmazza ez a kötet, és egyrészt az ebben az időszakban végzett munkásságának mozgatórugóit, másrészt Kínával való foglalkozását jelenti egy olyan időszakban, amikor Kína helye a globális jövő kérdéseiben egyre központibbé válik.

Ez a mozgás és ez az elköteleződés tulajdonképpen egybeesik, hiszen 2014 óta Stiegler kérdései egyre inkább a globális problémákkal foglalkoznak, vagyis az úgynevezett antropocén mélyreható szintű végiggondolásával és az entrópikus és termodinamikai forradalom sokrétű, sőt "kozmikus" következményeivel való számvetés filozófiai elmulasztásával kapcsolatban. Az első évfolyam előadásai ezeket a kérdéseket Stiegler automatikus társadalom koncepcióján, valamint a Heidegger és Marx munkásságából kibontakozó technológiai és spekulatív kérdéseken keresztül vezetik be. A 2017-es előadások az Oxford Dictionaries azon döntésével kezdődnek, hogy az "igazság utáni" szótár az év szavává tette, és ezt alkalmat adva arra, hogy megértsük a Heidegger "lét- és igazságtörténetére", "igazságtörténetére" és a Gestellre gyakorolt hatását, mielőtt belekezdenénk Szókratész és Platón (és általában a tragikus Görögország) kapcsolatának és a nyugati filozófia történetére vonatkozó jelentőségének hosszas és eredeti megfontolásába.

A 2018-as előadások a foucault-i biohatalomtól a pszichohatalmon át a neuropwerig, majd a neuroökonómia kritikájáig vezetnek, amelyet Stiegler a megtartás husserliánus elméletének átdolgozásán keresztül az emberi emlékezet és a technológiai emlékezet közötti feloldhatatlan kapcsolatra összpontosít, és amely a neurotechnológia jelentőségéről a platformkapitalizmusban való elmélkedésben csúcsosodik ki. A 2019-es előadások bevezetik a hiperanyag fogalmát, amely szükséges egy olyan episztemológiához, amely kikerül az anyag és az eszmény szembeállításának csapdájából, hogy választ adjon az információ és a technológiai performativitás (amelynek Moore törvénye egyszerre példája és nem példája) fogalmának új kritikájára egy olyan korban, amikor a bioszféra technoszférává vált.