A videojáték médiuma

Olvasói vélemények

Mark Wolf „A videojáték médiuma” című könyve átfogóan vizsgálja a videojátékokat mint művészeti médiumot és kulturális jelenséget. Míg a tartalom elgondolkodtató és értékes oktatási forrásként szolgál, kritikák merülnek fel a gondolatok rendszerezésével és a játékműfajok kategorizálásával kapcsolatban.

A könyv mélyreható betekintést nyújt a videojátékokba, megvizsgálja kulturális jelentőségüket, és alapos rendszertani rendszerezést nyújt a játékokról. Könnyű és lebilincselő olvasmánynak számít, így oktatási célokra is alkalmas. A függelék dicséretet kap, mert kiterjedt forrásokat állít össze a további videojáték-kutatáshoz.

A könyv egyes részeit, például az előszót és a videojátékok művészeti státuszáról szóló vitákat kevésbé értékesnek tartják. A videojátékok műfajokba sorolását túlzottnak és esetenként hiteltelennek tartják. A kritikusok emellett megjegyzik, hogy a szövegben elavult példákat és ismétlődő hivatkozásokat használnak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Medium of the Video Game

Könyv tartalma:

Alig három évtized alatt a videojátékok emberek millióinak választott szórakozási eszközévé váltak, akik ma már több időt töltenek a játékok interaktív virtuális világában, mint filmnézéssel vagy akár televíziózással. Az új játékok vagy játékeszközök, például a PlayStation 2 megjelenése nagy izgalmat, sőt vásárlási lázakat vált ki.

A populáris kultúra eme óriása azonban eddig kevés alapos tanulmányt vagy elemzést kapott. Ebben a könyvben Mark J. P.

Wolf és négy másik tudós az első alapos vizsgálatot végzi a videojátékról mint művészeti médiumról. A könyv azzal a kísérlettel kezdődik, hogy meghatározzák, mit is értünk a „videojáték” kifejezés alatt, valamint a médiumon belül a különböző produkciós módok sokféleségét.

Röviden ismerteti a videojáték történetét, majd a filmtudomány eszközeit alkalmazza, hogy a médiumot a tér, az idő, a narratíva és a műfaj formai aspektusai szempontjából vizsgálja. A könyv a videojátékot kulturális entitásként, múzeumi kurátori tárgyként és pszichológiai archetípusok tárházaként is vizsgálja.

A kötetet a videojáték-kutatási források listája zárja a további tanulmányozáshoz.