Aaron Burr árulási pere

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselő elbeszélést nyújt John Marshallról és az igazságszolgáltatásban betöltött szerepéről egy politikailag feszült korszakban, szembeállítva azt az eredetiségét és értékét érintő kritikákkal.

A történetet lebilincselőnek írják le, amely izgalmas beszámolót nyújt a bírósági csatározásokról és a jogállamiságról. A szerző ügyesen emeli ki John Marshallnak az igazságszolgáltatáshoz való hozzájárulásának történelmi jelentőségét.

Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik az eredetiség, azzal érvelve, hogy nem nyújt új meglátásokat, és ismerős információkat ismételget, ami a csalódottság és az elpazarolt pénz érzetéhez vezet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Treason Trials of Aaron Burr

Könyv tartalma:

Aaron Burr még a saját korában is rejtélyes volt. Az alapító atya és alelnök Alexander Hamiltonnal párbajozott, ami gyilkossági vádat eredményezett, és ezzel gyakorlatilag véget vetett jogi karrierjének. Amikor pedig a határvidéken folytatott vállalkozói tevékenység felé fordította figyelmét, birodalomépítéssel gyanúsították - és még rosszabbal.

Burrt végül letartóztatták, mint a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyt, a fiatal köztársaság elleni lázadás szításának gyanújával, majd hónapokig óvadék nélkül tartották fogva. Tárgyalása, amely tanúja volt a pártpolitikai és személyes ellenségeskedés szerencsétlen behatolásának a jogi folyamatba, a hazaárulás alkotmányos értelméről folytatott rendkívül vitatott vita körül forgott.

Az első könyvben, amelyet ennek a fontos ügynek szentel, Peter Charles Hoffer a legmagasabb kormányzati szinteken a politika és a jog által behálózott karaktereket mutatja be, köztük Thomas Jefferson elnököt - Burr egyik legádázabb ellenségét - és John Marshall főbírót, aki sem Burrnek, sem Jeffersonnak nem rajongott. Hoffer beszámol arról, hogy Jefferson ügyészei azzal érveltek, hogy egy nyílt háborús cselekmény megvitatása - az alkotmányban szereplő árulás definíciója - egyenértékű a cselekmény elkövetésével. Marshall azonban úgy döntött, hogy nyílt cselekmény nélkül nem történt hazaárulás, és sem a vita, sem az összeesküvés nem vonható felelősségre. A semlegességi törvény megsértése miatt Burr elítélésére tett későbbi kísérletek is kudarcot vallottak.

Hoffer elbeszélése egy izgalmas kirándulás a korai amerikai múltba, és világossá teszi, hogy a legfelsőbb bíróság végső megállapítása miért volt olyan alapvető jelentőségű, hogy 383 alkalommal hivatkoztak rá precedensként. Útközben Hoffer szakértelemmel bontja ki a történet főbb témáit: a hazaárulás újradefiniálására tett kísérleteket válság idején, a törvény politikai célokhoz való igazítására irányuló törekvéseket, a bizonyítékok elfogadhatóságát, a habeas corpus sebezhetőségét és a végrehajtói kiváltságok hatókörét. Emellett eredeti és provokatív magyarázatot javasol Burr bizarr viselkedésére, amely új gondolatébresztő anyagot nyújt a történészeknek.

Hoffer rendkívül olvasmányos tanulmánya ügyesen kapcsolja össze a politikát a joggal, és a jelenlegi eseményekkel összhangban mutatja be, hogy a két évszázaddal ezelőtt megvitatott kérdések miért fontosak ma is.