Past Imperfect: Tények, fikciók, csalás az amerikai történelemben Bancroft-tól és Parkmantól Ambrose-ig, Bellesiles-ig, Ellis-ig és Goodwinig

Olvasói vélemények

Peter Hoffer „Past Imperfect” című könyve a történetírás történetét vizsgálja, és a modern történészek botrányait és etikai botlásait tárja fel. Megvizsgálja a történetírás fejlődését és azokat a kihívásokat, amelyekkel a történészek munkájuk integritásának megőrzése során szembesülnek. Hoffer olyan neves személyiségek esetein keresztül, mint Stephen Ambrose, Doris Kearns Goodwin, Michael Bellesiles és Joseph Ellis, tárgyalja a hírnév és a szakmán belüli szakmai normák nyomását.

A könyv éleslátó, és értékes áttekintést nyújt a történetírásról, a történetírás etikai normáiról és a történészek előtt álló kortárs problémákról. Hoffer írói stílusa magával ragadó, az összetett témákat közérthetővé és elgondolkodtatóvá teszi. A recenzensek tanulságosnak találták a könyvet, különösen a diákok és a feltörekvő történészek számára, és nagyra értékelték több történész tévedésének részletes elemzését.

Néhány olvasó a könyv egyes részeit száraznak és túlságosan tudományosnak találta, ami azt sugallja, hogy nem biztos, hogy azok számára vonzó, akiket nem érdekel a történészi szakma. Voltak a könyv szervezésével kapcsolatos megjegyzések, amelyek szerint a könyvnek hasznára válhatna egy koncentráltabb szerkezet, és kritikák fogalmazódtak meg a korábbi fejezetek elégtelen részletességével kapcsolatban. Emellett néhányan úgy vélték, hogy Hoffer következtetései egyes történészek helytelen magatartásával kapcsolatban ellentmondásosak, különösen Doris Kearns Goodwin esetében.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Past Imperfect: Facts, Fictions, Fraud American History from Bancroft and Parkman to Ambrose, Bellesiles, Ellis, and Goodwin

Könyv tartalma:

Woodrow Wilson, aki gyakorló akadémiai történész volt, mielőtt a politikába kezdett volna, meghatározta a történelem fontosságát: "Az a nemzet, amely nem tudja, hogy mi volt tegnap, nem tudja, hogy mi van ma". Nemzedékének sok más emberéhez hasonlóan ő is Amerika alapítói identitásának egy változatát akarta érvényre juttatni: Amerika a szabadok földje és a bátrak hazája volt. De nem a bátraké. Vagy a rabszolgáké. Vagy a jogfosztott nőké. Wilson nemzedékének története tehát a lakosság jelentős részét kihagyta a túlnyomórészt fehér, férfi és protestáns nézőpont javára.

Ez a hiba repedéssé, végül pedig szakadássá vált. Egy új történelem született, amelyet részben radikálisok és liberálisok írtak, és amely kevéssé használta a nemeseket és a hősöket, és ez sokakat bosszantott, akik inkább ünneplő, mint kritikus történelmet akartak. Az elemek e gyúlékony keverékéhez hozzáadódott a nyilvános vita lángja. A történelem az 1990-es években a versengő szenvedélyek, politikai nézetek és előítéletek aknamezeje volt. Veszélyes terep volt, és az évtized végén a nemzet négy legelismertebb és legnépszerűbb történészét majdnem tönkretette: Michael Bellesiles, Doris Kearns Goodwin, Stephen Ambrose és Joseph Ellis.

Ez az ő történetük, az amerikai történelemírás tágabb narratívájába illesztve. Lehet, hogy, ahogy Flaubert fogalmazott, "a történelemmel kapcsolatos tudatlanságunk miatt rágalmazzuk saját korunkat". Amihez hozzátehette volna: hamisít, plagizál és politizál, mert ez Amerika történetének másik története.