Eredeti címe:
Aleksei Stepanovich Khomyakov
Könyv tartalma:
1. angol fordítás oroszból: "Alekszej Sztyepanovics Homojakov" című könyvet 1912-ben írta a kiváló orosz vallásfilozófus, Nyikolaj Berdjajev (1874-1948). A "Homojakov és mi" perspektívája alatt a könyv mélyrehatóan és terjedelmes idézetekkel vizsgálja Homojakov életének és gondolkodásának részleteit. A könyv számos iróniát mutat be. A. S. Homojakov központi szellemi alakja volt a klasszikus szlavofilizmus áramlatának, amelyet az orosz gondolkodás tanulmányozói számára jellemzően a régi orosz életmód elmaradottságának konzervatív védelmezéseként szépítenek meg.
Homojakov azonban úgy tekint Európára, mint "a szent csodák földjére", és ezzel lerombolja ezt a rágalmat. Sokkal inkább egy olyan Európáról van szó, amely mélyen az orosz nemzeti pszichével összhangban kell, hogy álljon, nem pedig pusztán a Nyugat papagájaként. Homojakov így dolgozta át Hegelt és Schellinget a "konkrét idealizmus" filozófiájává, amely "az élet szerves teljességén" alapul. A szlavofilok támogatták az orosz önkényuralmat, de Homojakovot a cári funkcionáriusok "veszélyes embernek" tartották. Homojakov az autokráciát egy történelmi eseményre alapozta, amikor az orosz nép békésen és egyetértésben Mihail Romanovot és leszármazottait választotta, hogy "vállalják az uralkodás terhét". Ebben volt egy "mérgező pirula". Homojakov lelkes híve volt az ortodox egyháznak, de teológiai írásait nem engedték kiadni, külföldön, franciául kellett kinyomtatni. A szabadság, a valódi szabadság a szlavofil konzervativizmus egyik alaptétele volt, ami összeegyeztethetetlenné tette őket a bürokrácia általi foglalkoztatásra, amit gyűlöltek. A későbbi baloldali narodnyikokkal (populistákkal) ellentétben, akiket a bűntudat és a "narodtól/népektől" való elidegenedés érzése nyomasztott, a szlavofilok egynek érezték magukat a "néppel". Az ortodox egyház központi motívum volt a szlavofil gondolkodásban.
Homojakov úgy látta, hogy az egyház belső lényege a "szeretet és a szabadság". A pápai igényességgel szemben ő alkotta meg a Sobornost' fogalmát, a közösségiségen alapuló igazi katolicitás vízióját, amely nem erőn és vak engedelmességen, hanem hiteles szereteten és szabadságon alapul, ahogyan minden igazi közösségnek lennie kell. Homojakov a történelmen belül két különböző és ellentétes alkotótípust különböztetett meg. A kusita típus hatalmas műveket hoz létre néma kőből, tárgyiasult és elszemélytelenítő anyagiságban, és fétismágikus attitűddel viszonyul a valósághoz. Az iráni (zoroasztriánus perzsa) típus másként, az élet belső szabadságát és folyékony plaszticitását tükrözi az emberi szó és a "személy" tudatában, és leginkább a judaizmusban és a kereszténységben nyilvánul meg. Berdjajev több ponton is kritikus Homojakovval szemben: a statikus és elavult életmódra való támaszkodás, apokaliptikus süketségük a "Miatyánk" ima imperatívuszával szemben: "Jöjjön el a Te országod", érzéketlenség a szentségek és általában a misztika misztikus dinamikája iránt, valamint a római katolicizmus és a román népek vallási örökségével szembeni vak ellenségesség, eltekintve a pápaság kérdésétől. Berdjajevben azonban erősen rezonálnak a személy, a szabadság, a kreativitás, a szellem már létező központi motívumai, amelyek Homojakov gondolkodásában is megjelennek, embriószerű formában. Mindez Homojakovot konzervatív köntösben forradalmi szelleművé teszi.
Egy különös paradoxon, meglehetősen ironikus Ez szellemében visszhangozza Szent Sándor Nyevszkij híres mondását is: "Nem hatalomban van az Isten, hanem igazságban". Ez Berdjajev 1912-ben megjelent "Alekszej Sztyepanovics Homojakov" című könyvének első megjelenése angol fordításban. Ez egy újabb, eddig nem elérhető mű az "frsj Publications" impresszuma alatt az orosz vallásfilozófia elsődleges szövegeinek fordítására irányuló folyamatos törekvéseink sorában.
