Antony

Könyv tartalma:

"Az ANTONY nem melodráma, az ANTONY nem tragédia, az ANTONY nem színdarab. Az ANTONY a szerelem, a féltékenység és a harag eljátszása öt felvonásban.".

Alexandre Dumas (p re)

"... az ANTONY első előadásának estéjén, 1831-ben. Felfordulás, tumultus, pezsgés volt... semmi túlzás nem tudná leírni. A közönség delirált.

Tapsoltak, zokogtak, sírtak és kiabáltak. A fiatal nők mind reménytelenül szerelmesek voltak Antoniusba.

A fiatalemberek az agyukat is szétlőtték volna Ad le d'Hervey-ért. A modern szerelmet csodálatosan, egészen rendkívüli intenzitással ábrázolta Bocage és Mme Dorval: Bocage a végzet férfija és Mme Dorval a par excellence érzékeny nő. A darab lángoló szenvedélye minden szívet lángra lobbantott....

Itt valóban a szereplők beszélnek, és nem a szerző, mint manapság gyakran látni. Alexandre Dumas-ban valóban megvan az a személytelenség, amely nélkül nincs igazi drámaíró. Fogja a férfiakat és a nőket, beletuszkolja őket egy szenvedélyes cselekménybe, élni, szeretni, szenvedni, dolgozni hagyja őket, a darab végzetessége szerint, de nem mutatja meg magát.".

Th ophile Gautier.

"Ifjúságtól és életkedvtől megrészegült szerzőnk az érzelmektől mohó tömegbe dobta ANTONY-t, akinek a divatja őrjöngött. A rajztermek hirtelen megteltek sápadt arcú, bozontos szemöldökű, csontos testalkatú, hosszú fekete hajú, teknőspáncélos szemüveggel fátyolos szemű fiatalemberek tömegével."".

Eug ne de Mirecourt.