Az új Reynard: Három szatíra: Renart Le Bestourn, Le Couronnement de Renart, Renart Le Nouvel

Eredeti címe:

The New Reynard: Three Satires: Renart Le Bestourn, Le Couronnement de Renart, Renart Le Nouvel

Könyv tartalma:

Három mű fordítása a 13. század második feléből: Rutebeuf Renart le Bestourn, a névtelen Le Couronnement de Renart és Jacquemart Giele Renart le Nouvel című műve. Ezek a kegyetlen és rendkívül szórakoztató szatírák a maguk nemében egyedülállóak, a Renart le Nouvel pedig fontos zenét tartalmaz, amelyet a szövegben reprodukálnak.

Ritkán fordul elő, hogy egy középkori mű olyan megmagyarázhatatlanul rezonáljon a jelen hangulatára, mint ez a három szatíra. Fanyar, dühöngő és végül apokaliptikus, ezek a versek a tizenharmadik század második feléből, bár gazdagon szórakoztatóak és gonoszul komikusak, olyan látomást fejeznek ki a világról és annak a romlásba és katasztrófába való süllyedéséről, amely tükrözi a mi féktelen riadalmunk állapotát.

A 12-13. századi Roman de Renart állatmeséi - a Reynard, a róka című regény - rendkívül népszerűek voltak. Az eredeti mesékben szereplő szatíra általában enyhén fogalmazott, de a bennük megformált szereplők - a róka, a farkas, a szamár és az oroszlán, hogy csak négyet említsünk - nyílt meghívást jelentettek a szatirikusabb hangvételűek számára. A költő Rutebeuf rövid, de megdöbbentő Renart le Bestourn ("Reynard átváltozott") című művében a vadállatok segítségével mérges támadást intéz a koldulórendek és IX. francia "Szent" Lajos ellen. A névtelen Le Couronnement de Renart ("Reynard megkoronázva") ezután a rókát királlyá koronáztatja, és minden bűnöket felvonultató uralmat hoz létre. És mind közül a legambiciózusabb Jacquemart Giele Renart le Nouvel ("Az új Reynard") című művében, amelyet az apokalipszis egyre áthatóbb érzése ragad meg, úgy fejezi be versét, hogy a Rókát, az álnokság és a hazugság megtestesítőjét nem csupán királlyá koronázzák, hanem a világ állandó, rosszindulatú uralma alá helyezik a szerencse kereke tetején, amely nem forog.

Az Új Reynard nemcsak a középkori irodalom tanulmányozói, hanem a zenetudósok számára is különösen érdekes. Renart le Nouvel szatirikus és apokaliptikus üzenetében a zene - számos dal formájában - fontos szerepet játszik, és a költemény a késő középkori refrének legbőségesebb forrásaként ismert. A kották fennmaradtak, a kottákat pedig Matthew P. Thomson szerkesztette ebben a kötetben.