Elveszett illúziók

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Raymond MacKenzie fordítását Balzac „Elveszett illúziók” című művéről olvasmányossága és lebilincselő jellege miatt, kiemelve a lebilincselő történetet és annak jelentőségét a 19. századi Párizs megértésében. Mind a fordítással, mind az elbeszéléssel kapcsolatban pozitív vélemények fogalmazódnak meg, és a folytatást is ajánlják.

Raymond MacKenzie olvasmányos és lebilincselő fordítása, érdekessé teszi a hosszú háttérszövegeket, magával ragadó történetmesélés, elengedhetetlen a 19. századi Párizs megértéséhez, erős ajánlás új olvasóknak.

Egyes olvasók még mindig kissé unalmasnak találhatják Balzac hosszú bevezető passzusait, bár ebben a fordításban javítottak rajtuk.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lost Illusions

Könyv tartalma:

Balzac Com die Humaine című művének új, jegyzetekkel ellátott fordítása - egy cinikus városi miliőbe ágyazott, korrupt idealizmusról szóló, elsöprő erejű elbeszélés.

Az Elveszett illúziók nélkülözhetetlen szöveg Balzac Com die Humaine című művében, amely az 1820-as és 1830-as évek francia társadalmának terjedelmes, összefüggő, közel száz regényből és novellából álló fikciós portréja. Az 1837 és 1843 között három részben megjelent regény Lucien de Rubempr, egy tehetséges fiatal költő történetét meséli el, aki botrányos vidéki életét hátrahagyva a modernitás sekélyes, korrupt és cinikus örvényébe, a XIX. századi Párizsba kerül - ahol művészi idealizmusa lassan szertefoszlik, míg végül úgy dönt, hogy hazatér.

Balzac az Elveszett illúziókba számos tematikus törekvését és elbeszélői részletet öntött bele, a vidéki élet és a mindent elnyelő párizsi világ közötti ellentétet, a költők idealizmusát, a művészet árucikké válását, a szegénység és az adósság nyomasztó terhét, valamint az újságírók és a társadalmi felkapaszkodók diadalmas cinizmusát. A regény hemzseg a karakterektől, eseményektől és helyszínektől, bár talán egyik sem olyan eleven, mint a modernitás kulturális, társadalmi és erkölcsi fertőzésének csomópontjaként megjelenő Párizs panorámaszerű és kétségbeejtő látlelete. Balzac számára nincs olyan intézmény, amely jobban illusztrálná az új valóságot, mint a párizsi újságírás: „erkölcstelen, képmutató, szemtelen, becstelen és gyilkos” - írja.

Ebben az új fordításban Raymond N. MacKenzie ragyogóan érzékelteti Balzac páratlan prózájának hangnemét - a stílus váltakozva szenvedélyes, túlfűtött, dühös, megható, gyengéd, vágyakozó, elkalandozó, fecsegő, tolakodó és szónokló. Tanulságos jegyzetei eligazítják a modern olvasót Balzac utalásainak labirintusában.