Erasmus összegyűjtött művei: Irodalmi és nevelési írások, 1. és 2. kötet.

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Collected Works of Erasmus: Literary and Educational Writings, 1 and 2

Könyv tartalma:

Ezek a kötetek egy olyan sorozat első darabjai, amely Erasmus "irodalomra és nevelésre vonatkozó" műveit tartalmazza, amelyek számára aligha voltak elkülöníthetőek. Az erasmusi nevelés célja a civilizált élet volt, amely a keresztény vallásosságban és a köz- és magánkötelességek teljesítésében nyilvánul meg, és amelyet a műveltség és az irodalom ékesít. E célok érdekében az ifjúság legmegalapozottabb képzését az jelentette, amit Erasmus gyakran nevezett bonne litterae, "jó betűknek", azaz görög és latin szerzőkre épülő irodalmi és retorikai képzésnek. Évszázadokon át a klasszikus tanterv volt a liberális oktatás magja, és Erasmust sokáig példaképének tekintették. Noha Cambridge-ben (1311-14) rövid ideig nem volt egyetemi tanár, a pedagógiáról és retorikáról szóló értekezései és számos tudományos műve révén "a tanárok tanítója" volt. Az itt bemutatott négy, jegyzetekkel ellátott fordításban közölt mű jellegzetes kifejezése a tanulás iránti elkötelezettségének és a klasszikus irodalom értékeibe vetett bizalmának kora modern világa számára.

Antibarbari (1520), amelyet Margaret Mann Phillips fordított és jegyzetekkel látott el, a bölcsészettudományok védelme a tudatlan és félrevezetett kritikusokkal szemben, akik megkérdőjelezik mind azok feltételezett értékét, mind a pogány írások megfelelőségét a keresztény tanulók számára. Erasmus válasza az ész, a tudományosság és az irodalom melletti kiáltványként válik. Ami a pogányságot illeti, ragaszkodik ahhoz, hogy ha a világi tudást megfelelően használják, az nem árthat, hanem segítenie kell a keresztényeknek. "A szabadelvű tudományok egyike sem keresztény", mert mind a kereszténység előtti, mégis "mind Krisztusra vonatkoznak", mert keresztény célra használhatók.

A Parabolae (1514), amelyet R. A. B. Mynors fordított és jegyzetekkel látott el, egy olyan mű, amely "kiválóan hozzájárul a stílushoz", az emberek, a szokások és a természet megfigyeléseiből származó hasonlatok gyűjteménye. Sok közülük Plutarkhoszból és Senecából származik, de a Senecától és Arisztotelésztől származó példákat Erasmus kiegészítette az erkölcsi alkalmazásokkal. Az erkölcsfilozófia retorikájának gyakorlataként - "sok ékszer egy kis dobozban", ahogy Erasmus nevezi - ez a könyv gyorsan népszerűvé vált, és sokáig az is maradt.

De copia (1512), amelyet Betty I. Knott fordított és jegyzetekkel látott el, nem a teljes tantervre vonatkozó terv, hanem egy értekezés a latin írás és beszéd "bőséges" vagy gazdag stílusáról, útmutató a folyékony és változatos beszédmód eléréséhez. A diákok számára készült kézikönyvként a De copia új utat tört. Figyelemre méltóan sikeres mű volt, számos ország iskoláiban nemzedékeken át használták. Az 1312 és 1600 közötti időszakban több mint 130 nyomtatást jegyeztek fel.

A Brian McGregor által lefordított és jegyzetekkel ellátott De ratione studii (1312) tömören, de világosan bemutatja Erasmus gimnáziumi szabad tanulmányok programjának tantervét, szövegét és módszereit. Itt is, mint az oktatásról szóló összes írásában, a nyelv áll a középpontban. A fő cél a pontos, hatékony kifejezés és a kommunikáció latin nyelven, bár Erasmus az irodalomtanuláson kívül az irodalomtudománytól is sok mindent elvár. Hangsúlyozza a hozzáértő és szimpatikus tanárok szükségességét.

Minden fordítást a fordító mutat be, és a szerkesztő általános bevezetője tárgyalja az egyes művek jelentőségét, a többihez való viszonyát és későbbi sorsát. Wallace K. Ferguson bevezető esszét közöl, "Erasmus művei." címmel.