Értekezés a jogról: A teljes szöveg

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 21 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Treatise on Law: The Complete Text

Könyv tartalma:

Ez Aquinói Szent Tamásnak a Summa Theologiae második része első részének 90-108. kérdésében található, a jogról szóló értekezésének új angol fordítása. Valójában ez az egyetlen szabadon hozzáférhető angol fordítása a teljes Értekezésnek, amely egyrészt a jog általános bemutatását (90-92. kérdés), másrészt a Szent Tamás által a jog öt fajtájaként azonosított ötféle jog konkrét tárgyalását tartalmazza: az örök törvény (93. kérdés), a természeti törvény (94. kérdés), az emberi törvény (95-97. kérdés), a régi törvény (98-105. kérdés) és az új törvény (106-108. kérdés). Az Értekezés a jogról minden más fennmaradt kiadása megáll az emberi jognál, és így körülbelül egyharmada a teljes Értekezésnek.

Szent Tamás beszámolója a jogról szilárdan beágyazódik egy általános erkölcselméletbe, amely az emberi boldogulás, azaz az emberi jó gazdag felfogásával kezdődik (1-5. kérdés). Ez a jó mindenekelőtt a Szentháromság Személyeivel való végső és bensőséges egyesülésünkben áll - egy olyan egyesülésben, amelyet jelen állapotunkban csak Isten természetfeletti segítségével tudunk intellektuálisan felfogni és affektíven követni. Ebben a keretben rendezzük szerelmeinket, és követjük a közelebbi célokat, amelyeket ebben az életben emberi lényekként nyitnak meg előttünk. A megfelelő célok ismeretében a következő kérdés az, hogyan juthatunk el onnan, ahol vagyunk, az eredendő bűn következményeinek szorításában, oda, ahová el akarunk jutni. A válasz: (a) olyan emberi cselekedetek révén, amelyek jók, azaz helyesen a végső célunk felé irányulnak, és (b) olyan szokások révén, amelyeket ezek a cselekedetek vagy kiváltanak, vagy amelyekből következnek. Az emberi cselekedetek (6-21. kérdés) és a szenvedélyekhez való viszonyuk (22-48. kérdés) elemzése során Szent Tamás általános leírást ad arról, amit az emberi cselekedetek és a hozzájuk kapcsolódó szokások - mind az erények (49-70. kérdés), mind a vétkek (71-89. kérdés) - "belső elveinek" nevez. Csak ezután tér rá arra, amit a jó emberi cselekedetek "külsődleges elveinek" nevez, vagyis a törvényre (90-108. kérdés) és a kegyelemre (109-114. kérdés).

Szent Tamás szerint a jog távolról sem szorítja ki az erényt mint a cselekvés alapelvét, hanem olyan független cselekvési elvként szolgál, amely kiegészíti az erényt, és maga is képes arra, hogy a gyakorlati megfontolásokba beépüljön. Ennek oka az, hogy Isten minden.

parancsolatok, tilalmak és büntetések célja az egész világegyetem javának előmozdítása, és különösen az emberi lények javának előmozdítása, mind egyénileg, mind a társadalmi élet különböző formáin belül. Emiatt a törvény egyszerre szolgál a rossz cselekedetek visszatartására és a jó cselekedetekre való ösztönzésre, azaz az erénytől és a valódi emberi boldogulástól eltávolító cselekedetek visszatartására és az erényt és a boldogulást elősegítő cselekedetekre való ösztönzésre.

Számos előnye van annak, hogy a teljes értekezéssel rendelkezik, nem pedig csak az első néhány kérdéssel, ahogyan az az Értekezés a jogról korábbi kiadásaiban bevett gyakorlat volt. Hogy csak néhányat említsek ezek közül az előnyök közül, az Ótörvény erkölcsi parancsairól szóló kérdés (100. kérdés) sokféleképpen segít megvilágítani a korábbi, a természetjogról és az emberi jogról szóló kérdéseket (94-97. kérdés). Az Ótörvény szertartási és igazságszolgáltatási előírásairól szóló kérdések (101-105. kérdés) pedig mélységesen bemutatják azt a szimbiózisszerű kapcsolatot, amelyet Szent Tamás az Ószövetség és az Újszövetség között lát. Az Új Törvényre vonatkozó kérdések bevezetést nyújtanak abba a keresztény életmódba, amelyet összehasonlíthatatlanul részletesebben ismertet a Második rész Második része, amelynek nagy része a három teológiai erény és a négy sarkalatos erény kezelése köré épül.