Hatteras kapitány utazásai és kalandjai

Olvasói vélemények

A Jules Verne könyvéről szóló kritikákban a kalandos elbeszélés iránti csodálat, valamint a tempó és a technikai részletek miatti fenntartások keverednek. Míg sok olvasónak tetszett az általános kaland és a karakterek mélysége, néhányan megjegyezték a lassú kezdést és a túlzott részletességet, ami csökkentette az izgalmat.

Magával ragadó kalandtörténet, Jules Verne klasszikus írása, szórakoztató és könnyű olvasmány, erős jellemfejlődés, történelmi belátás, izgalmas fordulatok, és néhány olvasó szerint lebilincselő és érdemes újraolvasni.

Lassú kezdés és kezdeti zavar, túl sok történelmi részlet, amely érintőlegesnek tűnik, a leírások ellenére az illusztrációk hiánya, és néhány olvasó számára kiábrándító befejezés. Néhányan úgy érezték, hogy időnként vontatott.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Voyages and Adventures of Captain Hatteras

Könyv tartalma:

A Hatteras kapitány kalandjai (franciául: Voyages et aventures du capitaine Hatteras) Jules Verne kétrészes kalandregénye: Az angolok az Északi-sarkon (franciául: Les Anglais au p le nord) és A jégsivatag (franciául: Le D sert de glace).

A regény először 1864-ben jelent meg. Az 1866-os végleges változat a Voyages Extraordinaires (Rendkívüli utazások) sorozatba került be. Bár ez volt a sorozat első könyve, mégis második könyvként jelölték meg. Verne három 1863-65-ös könyvét (Öt hét ballonban, Utazás a Föld középpontja felé és A Földtől a Holdig) visszamenőleg vették fel a sorozatba. Hatteras kapitány sok hasonlóságot mutat John Franklin brit felfedezővel.

Az 1861-ben játszódó regény a John Hatteras kapitány vezette brit expedíció kalandjait írja le az Északi-sarkra. Hatteras meg van győződve arról, hogy a pólus körüli tenger nem fagyott be, és megszállottja, hogy bármi áron elérje a helyet. A legénység lázadása hajójuk pusztulásához vezet, de Hatteras néhány emberrel folytatja az expedíciót. Az "Új-Amerika" szigetének partján felfedezi egy olyan hajó maradványait, amelyet az előző amerikai expedíció használt. Clawbonny doktornak eszébe jut az igazi Jégpalota terve, amelyet 1740-ben Oroszországban teljesen jégből építettek, hogy hóházat építsenek, ahol egy telet kellene eltölteniük. Az utazók a szigeten telelnek, és főként Clawbonny doktor leleményességének köszönhetően (aki képes jéglencsével tüzet gyújtani, fagyott higanyból lövedéket készíteni, és a jegesmedvék támadásait távolról irányított feketepor-robbanásokkal elhárítani) túlélnek.

Amikor a tél véget ér, a tenger jégmentes lesz. Az utazók hajót építenek a hajóroncsból, és elindulnak a sark felé. Itt felfedeznek egy szigetet, egy aktív vulkánt, és Hatterasnak nevezik el. Nehezen találnak egy fjordot, és a csoport partra száll. Három óra mászás után elérik a vulkán torkolatát. A kráterben van a pólus pontos helye, és Hatteras beleugrik. Ahogyan a jelenet eredetileg meg volt írva, Hatteras a kráterben pusztul el.

Verne szerkesztője, Jules Hetzel azt javasolta, vagy inkább követelte, hogy Verne írja át úgy, hogy Hatteras túléli, de az élmény intenzitása miatt megőrül, és miután visszatért Angliába, elmegyógyintézetbe kerül. Hatteras az Északi-sark barlangjában elveszíti "lelkét", és soha többé nem szólal meg. Hátralévő napjait az elmegyógyintézet körüli utcákon sétálgatva tölti hűséges kutyájával, Duke-kal. Bár néma és süket a világra, Hatteras sétái nem céltalanok. Amint azt az utolsó sor is jelzi: "Hatteras kapitány örökké észak felé menetel". (wikipedia.org)