Michael Strogoff: Jules Verne 1876-ban írt regénye.

Olvasói vélemények

Jules Verne „Michael Strogoff” című könyve számos kritikát kapott, kiemelve a császári Oroszországban játszódó, lebilincselő kalandregényt és a részletes földrajzi leírásokat. Az olvasók úgy találták, hogy a könyv a lebilincselő történetmesélés és a történelmi kontextus keveréke, erős karakterekkel, különösen női főszereplőkkel. Egyes kritikák azonban rámutatnak a tempó problémáira, a karakterek mélységének hiányára, valamint a hangoskönyv-kiadások narrációs minőségének eltéréseire.

Magával ragadó kalandos elbeszélés, részletgazdag földrajzi és történelmi kontextus, erős és találékony női karakterek, élénk leírások, és Jules Verne történetmesélésének klasszikus jegyei.

A száraz részek tempójával kapcsolatos problémák, a karakterek mélységének időnkénti hiánya, a narráció minősége változhat a hangos kiadványoknál, különösen bizonyos hangok kevésbé vonzóak, és egyes kiadásokban nagyon kicsi a betűméret.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Michael Strogoff: A novel written by Jules Verne in 1876

Könyv tartalma:

Michael Strogoff: A cár futára

(Jules Verne)

⬤ Michael Strogoff: A cár futára (franciául: Michel Strogoff) Jules Verne 1876-ban írt regénye. A kritikusok, köztük Leonard S. Davidow, Verne egyik legjobb könyvének tartják. Davidow írta: "Jules Verne nem írt ennél jobb könyvet, sőt méltán a valaha írt legizgalmasabb mesék közé sorolható". Verne néhány más regényétől eltérően ez nem sci-fi, hanem egy tudományos jelenség (Leidenfrost-effektus) a cselekmény egyik eszköze.

⬤ A könyvből később színdarabot is írtak, maga Verne és Adolphe d'Ennery. A színdarab kísérőzenéjét Alexandre Artus írta 1880-ban. A könyvet többször feldolgozták filmek, televíziós és rajzfilmsorozatok számára. Michael Sztrogoff, a 30 éves omszki születésű Michael Sztrogoff II. sándor orosz cár futára. A tatár kán (fejedelem), Feofar kán lázadást szít, és elválasztja az orosz Távol-Keletet a szárazföldtől, megszakítva a távíróvonalakat. A lázadók bekerítik Irkutszkot, ahol a helyi kormányzó, a cár testvére, utolsó erejével küzd. Sztrogofot Irkutszkba küldik, hogy figyelmeztesse a kormányzót az áruló Ivan Ogareffre, egy volt ezredesre, akit egykor lefokoztak és száműztek, és most bosszút akar állni a császári családon. Az a szándéka, hogy elnyerje a kormányzó bizalmát, majd elárulja őt a tatár hordáknak.

⬤ Az Irkutszkba vezető úton Sztrogof találkozik Nádia Fedorral, egy száműzött politikai fogoly, Basil Fedor lányával, aki engedélyt kapott, hogy csatlakozzon apjához az irkutszki száműzetésben, Harry Blount angol haditudósítóval a Daily Telegraph-tól és Alcide Jolivet-vel, egy franciával, aki "unokatestvérének, Madeleine-nek" tudósít. Blount és Jolivet általában ugyanazt az útvonalat követik, mint Michael, elválnak egymástól, majd Szibérián keresztül újra találkoznak. Hamis személyazonossággal, Nicolas Korpanoff békés kereskedőnek adva ki magát, utazik, de a tatárok felfedezik, amikor találkozik az édesanyjával a szülővárosukban, Omszkban. Mihály, az anyja és Nadia végül több ezer más orosz emberrel együtt tatár fogságba esik az Ob-medence egyik városának ostromakor.

⬤ A tatárok nem ismerik Sztrogofot látásból, de Ogareff tisztában van a futár küldetésével, és amikor megtudja, hogy Sztrogof anyja kiszúrta a fiát a tömegben, és a nevét kiáltotta, de nem kapott választ, megérti, hogy Sztrogof az elfogottak között van, és tervet eszel ki, hogy az anyát rávegye, jelezze őt. Sztrogofot valóban elfogják és átadják a tatároknak, Ogareff pedig azt állítja, hogy Mihály kém, és azt reméli, hogy valamilyen kegyetlen módon megölik.