Hogyan gyászoljunk: Egy ősi útmutató a vigasztalás elveszett művészetéhez

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák az irodalmi minőség és a fordítás elismerését, de a tartalmat és a fordítási megközelítést érintő kritikákat is tartalmaznak. Míg egyes olvasók hasznos forrásnak találták a gyász feldolgozásához, mások úgy vélték, hogy a bemutatott érvek hibásak vagy túlságosan leegyszerűsítettek.

⬤ A Michael Fontaine által készített fordítást dicsérik, mert modern, olvasmányos és élvezetes.
⬤ Értékelik, hogy a fordítás mellett az eredeti latin szöveget is mellékelik.
⬤ A könyvet értékes forrásnak tekintik a gyász és a veszteség kezeléséhez, különösen azok számára, akik meg akarják érteni Cicero gondolatait.
⬤ A hangoskönyv Gareth Richards általi narrációja pozitív megjegyzéseket kapott kellemes hangja és ritmusa miatt.

⬤ Néhány olvasó csalódást okozott a tartalom, mivel a szövegben a gyásszal és a veszteséggel kapcsolatban felhozott érveket nem találták meggyőzőnek vagy nem voltak átélhetők.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a fordító modern nyelvi választásai nem felelnek meg az eredeti szándékának, ami rontja a mű hitelességét.
⬤ A kritikusok inkább más, a gyászról szóló filozófiai írásokat részesítettek előnyben, például Seneca írásait, amelyek gyakorlatiasabb útmutatást nyújtanak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Grieve: An Ancient Guide to the Lost Art of Consolation

Könyv tartalma:

Egy időtlen remekmű új, lebilincselő fordítása a szeretett személy halálának feldolgozásáról Kr. e.

45-ben Cicero, a római államférfi darabokra hullott, amikor szeretett lánya meghalt a szülés komplikációi miatt. Cicero azonban a kétségbeesés mélyéről küzdötte fel magát. Hogy megbirkózzon a veszteséggel, vigasztaló beszédet írt - nem másoknak, ahogyan mindig is tette, hanem saját magának.

És ez bejött. Cicero vigasztalása önmagához valami újdonság volt az irodalomban, egyformán filozófia és motivációs beszéd.

A görög filozófia és a római történelem teljes skálájára támaszkodva Cicero meggyőzte magát arról, hogy a halál és a veszteség az élet része, és ha mások túlélték őket, akkor mi is túlélhetjük őket, a rugalmasság, a kitartás és a bátorság az út a jövőbe. Az ókorban elveszett Cicero Vigasztalása a reneszánszban Cicero más írásaiban található utalásokból, valamint a görög és latin vigasztalási hagyományból teremtették újra.

Az így született remekmű - amelyet 250 év után először fordítottak le - végig átitatódik Cicero gondolatával és szellemével. Michael Fontaine lebilincselő fordítása az eredeti latin szöveggel a szemközti oldalakon, valamint egy hívogató bevezetővel kiegészítve újra elérhetővé teszi az olvasók számára a gyász e mélyreható feltárását.