Manifestos

Könyv tartalma:

1925-ben Huidobro azért adta ki ezt a manifesztumgyűjteményt, hogy megszilárdítsa pozícióját az avantgárdon belül az új szürrealista mozgalommal szemben, és egyben reakcióként az ultraista mozgalom egyik spanyol kritikusának támadásaira, aki úgy tűnt, hogy a spanyol avantgárdot független erőként akarja létrehozni, amely mentes a hangos és magabiztos chilei befolyásától. A könyv ugyanabban az évben jelent meg, amikor két utolsó verseskötete is megjelent franciául, amelyek közül az egyik dadaista, a másik szürrealista hatásokat mutatott.

Az 1925-ös év tehát vízválasztó Huidobro számára, amikor új megközelítésekkel kísérletezett, és megpróbálta megerősíteni kiemelkedő pozícióját is, miközben a művészeti hullámok kezdtek megfordulni. Hat évvel később, miután egy időre visszatért Chilébe, valamint Madridban, Párizsban és New Yorkban töltött időszakokat követően (ahol megpróbált bekerülni a film világába, de a hangosfilmek megjelenése miatt nem sikerült neki, amikor éppen némafilmek forgatókönyveinek készítésével foglalkozott), Huidobro elkészítette két remekművét, az Altazor-t, amelyet - a szerző állítása szerint - 1919 és 1930 között írt, és az 1928-ban írt Temblor de cielo-t (Égrengés). A többi, ebben az időben írt költemény, ill.

az 1920-as évek közepe és az 1930-as évek közepe között készült, csak 1941-ben kiadott két kötetben gyűjtötték össze, de ez még inkább megerősíti az 1931-es kiadványok által keltett benyomást, miszerint Huidobro a párizsi tanulóévek után valójában elérte érettségét. A kiáltványokat némi komolysággal kell olvasni, de talán a nyelvünket is biztosan az arcunkba dugva, különösen akkor, amikor nyíltan szürrealista szövegekkel találkozunk ugyanabban a kötetben, amely az említett mozgalom érvényessége elleni támadásokat tartalmaz.