Nem mindegy, hogy mit mondunk és hogyan mondjuk: Tanárbeszéd, amely javítja a diákok tanulását és viselkedését

Olvasói vélemények

Mike Anderson „What We Say and How We Say It” című könyvét a pedagógusok nagyra értékelik, mivel a nyelvnek a tanításra és a tanulásra gyakorolt hatását állítja középpontba. Gyakorlati stratégiákat kínál a tanulókkal való kommunikáció javítására és a pozitív tanulási környezet kialakítására. Számos kritikus kiemeli a könyv hozzáférhetőségét és alkalmazhatóságát különböző oktatási környezetben, ugyanakkor kritikát is megfogalmaz a szerző néhány javaslatával kapcsolatban.

⬤ Értelmes stratégiákat kínál a tanári nyelv és kommunikáció javítására.
⬤ Felhasználóbarát és jól strukturált, így könnyen emészthető.
⬤ Kutatásokkal és gyakorlati példákkal alátámasztva, amelyek minden korosztály számára alkalmazhatóak.
⬤ Ösztönzi a növekedési gondolkodásmódot és a pozitív tanulási környezetet.
⬤ Reflektív megközelítést biztosít, arra ösztönözve a pedagógusokat, hogy átgondolják nyelvhasználatukat.

⬤ Egyes javaslatok túlságosan előíró jellegűnek tűnhetnek, vagy nem minden tanítási kontextusban alkalmazhatók.
⬤ Néhány véleményező nem értett egyet bizonyos pontokkal, mivel úgy érezték, hogy azok hátrányosan befolyásolhatják a hiteles tanár-diák kapcsolatot.
⬤ Aggodalom a túl óvatos nyelvezet miatt, amely zavart okozhat vagy gátolhatja a hatékony kommunikációt.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What We Say and How We Say It Matter: Teacher Talk That Improves Student Learning and Behavior

Könyv tartalma:

Mindannyian azt szeretnénk, ha diákjaink biztonságban éreznék magukat, jól együttműködnének másokkal, felelősséget éreznének a tanulásukért, és örömmel foglalkoznának a munkájukkal. Ennek ellenére sok tanár olyan nyelvi mintákat használ, amelyek aláássák ezeket a célokat.

Ismerősen hangzik valamelyik forgatókönyv? Azt szeretnénk, ha a diákok felelősséget vállalnának a tanulásukért, mégis olyan nyelvezetet használunk, amely a tanári felelősségvállalást sugallja. Pozitív kapcsolatot akarunk kiépíteni a diákokkal, mégis szarkazmust használunk, amikor frusztráltak vagyunk. Szeretnénk, ha a diákok úgy gondolnák, hogy a tanulás szórakoztató, mégis néha olyan megjegyzéseket teszünk, amelyek ennek az ellenkezőjét sugallják.

Azt akarjuk, hogy a tanulók jól viselkedjenek, mert ez a helyes dolog, mégis fenyegetésekre és megvesztegetésekre hagyatkozunk, ami azt sugallja, hogy a tanulók nem akarnak természetesen jól viselkedni. Amit a tanárok mondanak a diákoknak - amikor dicsérnek vagy fegyelmeznek, utasításokat adnak vagy kérdéseket tesznek fel, fogalmakat vezetnek be vagy történeteket mesélnek -, az hatással van a diákok tanulására és viselkedésére.

Az intonáció apró változása is drámaian megváltoztathatja azt, ahogyan a diákok a nyelvet érzik. A What We Say and How We Say It Matter (Mit mondunk és hogyan mondjuk) című könyvében Mike Anderson az osztálytermi nyelvi árnyalatokba ássa bele magát.

A könyv számos példája segít a tanároknak abban, hogy megvizsgálják nyelvi szokásaikat, és szándékosan javítsák tanórai gyakorlatukat, hogy nyelvük megfeleljen a céljaiknak és támogassa azokat.