Parancsnokság: A katonai műveletek politikája Koreától Ukrajnáig

Olvasói vélemények

A könyv az elmúlt 70 év katonai konfliktusainak alaposan megalapozott és éleslátó vizsgálata, amely egyedülálló perspektívát kínál a parancsnokság és a civil-katonai kapcsolatok tekintetében. Annak ellenére, hogy egyes területeken a mélységet és a világosságot illetően néhány kritika érte, sok olvasó úgy találta, hogy a könyv lebilincselő, informatív és tele van értékes tanulságokkal, amelyek a katonai kontextuson túl is alkalmazhatók.

⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ izgalmas áttekintést nyújt a katonai konfliktusokról
⬤ a parancsnokság és a vezetés tanulságainak éleslátó elemzését kínálja
⬤ egy tapasztalt történész alapos kutatása
⬤ lenyűgöző esettanulmányokat mutat be
⬤ fokozza a polgári-katonai kapcsolatok megértését.

⬤ Néhány olvasó a bevezető fejezetet kevésnek találta
⬤ mások megjegyezték, hogy az egyes esettanulmányok tanulságai világosabbak lennének
⬤ néhány kritikus rámutatott, hogy a könyv sűrű és túlterhelő lehet, különösen az első felében
⬤ egyes fejezetekből hiányozhat a szélesebb stratégiai szemlélet.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Command: The Politics of Military Operations from Korea to Ukraine

Könyv tartalma:

Lawrence Freedman a legkülönbözőbb konfliktusokból vett példákon keresztül mutatja be, hogy a sikeres katonai vezetés nemcsak a fegyveres erők hatékony használatának képességétől függ, hanem annak a politikai kontextusnak a megértésétől is, amelyben a fegyveres erők működnek.

A hadvezetés a hatékony stratégiák kialakításáról és végrehajtásáról szól, annak biztosításáról, hogy a parancsok megfelelőek, jól kommunikáltak, majd teljesülnek. De ez egy intenzíven politikai folyamat is. Ez nagyrészt azért van így, mert a háborúk megvívásának módja nagymértékben függ attól, hogy milyen célokat tűznek ki. Ez azért is van így, mert az egyik terület parancsnokainak rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy együtt tudjanak működni más parancsnoki struktúrákkal, beleértve a fegyveres erők más ágainak és a szövetségeseknek a parancsnoki struktúráit is. A Parancsnokság című könyvében Lawrence Freedman tizenegy szemléletes esettanulmányon keresztül vizsgálja a politikai, valamint a hadműveleti megfontolások fontosságát a parancsnokságban, amelyek mindegyike az 1945 utáni időszakból származik. Ebben az időszakban a nukleáris eszkaláció veszélye a nagyhatalmi összecsapásoktól a polgárháborúk felé való elmozduláshoz vezetett, a kommunikációs technológiák fejlődése pedig megkönnyítette a magasabb szintű parancsnokok számára, hogy irányítsák beosztottjaikat.

Freedman a vereségeket és a győzelmeket egyaránt tárgyalja. A pakisztáni tábornokok megpróbálták elkerülni a megadást, mivel 1971-ben elveszítették országuk keleti részét Indiával szemben. Az iraki Szaddám Huszein a vereségeit a győzelem diadalmas narratívájává alakította. Oszama bin Laden 2001-ben Afganisztánban elmenekült az amerikaiak elől. Az Egyesült Királyság 2003 után az USA junior partnereként küzdött Irakban. Olyan engedetlen tábornokokkal találkozunk, mint az izraeli Arik Sharon, vagy a francia hadsereg algériai katonái, akik annyira csalódtak politikai vezetésükben, hogy kétszer is megpróbálták leváltani azt. A skála másik végén Che Guevara 1966-ban Kongóban és Igor Girkin 2014-ben Ukrajnában mindketten megpróbáltak helyi háborúkat szítani grandiózus céljaik érdekében.

Freedman a könyvet a parancsnokság jövőjéről szóló elmélkedéssel zárja egy olyan világban, amely egyre inkább az olyan technológiákra támaszkodik, mint a mesterséges intelligencia. A háború utáni korszakban a parancsnokság változó természetének széleskörű és éleslátó története, amely a katonai ügyek és a politika egyik alapkoncepciójának meghatározó beszámolójaként fog szerepelni.