Róma, 1630: A kora barokk horizontja, majd öt esszé a tizenhetedik századi művészetről

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik az „Yves Bonnefoy Rómája, 1630” című könyvet, amely fényűző betekintést nyújt a római barokk művészetbe, és az olvasók számára élményt nyújt a korszak kulturális kincseinek megismeréséhez. A Hoyt Rogers által készített fordítást a minőségéért emelik ki, a könyvet pedig gyönyörű illusztrációi és kompakt, mégis alapos bemutatása miatt.

⬤ Fényűző és magával ragadó élmény
⬤ kiváló Hoyt Rogers fordítása
⬤ kiváló minőségű reprodukciók
⬤ a barokk művészet mélyreható feltárása
⬤ gyönyörűen illusztrált
⬤ az esztétikai elmélkedést történelmi betekintéssel ötvözi.

A recenziókban nem azonosítottak jelentős hátrányokat; egyesek azonban potenciálisan nyomasztónak találhatják a tárgyalás mélységét.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rome, 1630: The Horizon of the Early Baroque, Followed by Five Essays on Seventeenth-Century Art

Könyv tartalma:

Bernini, Poussin, Vel zquez, Cortona, Borromini, Valentin: a listát még hosszan lehetne folytatni. Az európai barokk legjobb művészei 1630-ban, a jelenkori különbségek ellenére, Rómában gyűltek össze, ahol Caravaggio még mindig lappangó hatással volt rájuk.

A protestáns reformációra válaszul a katolikus egyház az ilyen mesterekhez fordult, hogy a mennyei dicsőséget ünnepeljék, míg más mecénások világi művekre adtak nekik megbízásokat. Az olyan pompás emlékművekkel, mint Bernini Baldachinja a Szent Péter-székesegyházban, vagy az olyan mélyreható vásznakkal, mint Poussin tájképei, Róma a XVII. századi szobrászat, festészet és építészet jelentős fejlődésének olvasztótégelyévé vált.

E könyv címadó tanulmányában Yves Bonnefoy a barokk stílus kialakulásának sorsfordító évére összpontosít. Gazdagon illusztrált Rómában, 1630 című könyve feltárja, hogyan született páneurópai mozgalom a városban ebben a korszakban összegyűlt olasz és külföldi művészek eredményeiből.

A kötet öt kiegészítő esszéje tovább vizsgálja a XVII. századi festészet fejlődését, különösen Elsheimer, Caravaggio, Cortona és Poussin műveiben.

Hoyt Rogers utószavában tiszteleg a szerző előtt, elemezve a barokk művészet központi szerepét Bonnefoy költészetében és esztétikájában.