Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a Sankhya-filozófia és a modern tudomány metszéspontjának mélyreható feltárását mutatja be, és a kortárs tudományos gondolkodás korlátaival foglalkozik a tudatosság és a megfigyelő vonatkozásában. Új nézőpontot kínál a valóságról, és megvizsgálja, hogyan járulhat hozzá az ősi védikus filozófia a tudományos megértéshez, bár egyes olvasók a szöveg egyes részeit kihívásnak vagy nem kellően megalapozottnak találták.
Előnyök:A könyvet dicsérik eredetiségéért, mélyreható elemzéséért és a keleti filozófia és a nyugati tudomány integrálásáért. Az olvasók nagyra értékelik oktatási értékét, a zavarba ejtő tudományos problémákba való friss betekintését, valamint a tudat, az érzékelés és a valóság átfogó kezelését. Elgondolkodtató és kötelező olvasmányként jellemzik a filozófia vagy a jelenlegi tudományos gondolkodás korlátai iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:Néhány recenzens a könyv egyes részeit nehezen érthetőnek találta, különösen a terjedelmes szanszkrit terminológiát tartalmazó részeket. Vannak utalások arra, hogy nem szabadidős olvasmány, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat. Néhány vélemény szerint a szerzőnek a szankhja filozófiához való értése megkérdőjelezhető, ami kritikát vált ki.
(15 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Sankhya and Science: Applications of Vedic Philosophy to Modern Science
Könyv tartalma:
Miért kell a megfigyelőnek központi helyet biztosítani a tudományban.
A modern tudomány dominánsan materialista szemlélete sok mindent megmagyarázatlanul hagy. Ide tartozik az érzékelés természete, a fogalmak, a hitek és az ítéletek, valamint az erkölcs megértése. A tudományt úgy fejlesztették ki, hogy a szubjektum minden aspektusát kiűzték az elméleteiből, és ez mára a megfigyelő tudományos vizsgálatának akadályává vált.
Vajon a szubjektív tulajdonságok kiűzése csak a szubjektum megértésére van hatással, vagy a tudományon belül az anyag megértésére is? Napjainkban az az uralkodó nézet, hogy az anyagról alkotott jelenlegi felfogás szinte végleges, és az elmét és a tudatot hamarosan meg fogják magyarázni ennek alapján.
A Sankhya és a tudomány ennek ellenkezőjét állítja. Az anyagi tárgyak természete, ha azokat tudatos lények hozzák létre és érzékelik, más, mint ha a tudattól függetlenek. Ha a tárgyakat tudatos lények hozzák létre és érzékelik, akkor azokat inkább jelentések szimbólumaiként kell leírni, mint értelmetlen dolgokként.
A könyvben tárgyalt kérdések.
Először is a szerző a modern tudományok számos problémáját tárgyalja, beleértve a matematikát, a számítástechnikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát és az idegtudományt, és azt, hogy ezek a materialista szemlélet alapján nem oldhatók meg. Ezután a szerző az anyag alternatív, a Sankhya filozófián alapuló szemléletét kínálja fel - a tudatban rejlő jelentések tükröződnek az anyagban, hogy jelentésszimbólumokat hozzanak létre. Nos, ahhoz, hogy az anyag minden aspektusát megismerjük, a megfigyelő minden aspektusát meg kell értenünk, különben az anyag elmélete nem teljes.
Az elme és az anyag egy szemantikai tudományba integrálva.
A könyv összekapcsolja az anyag szemantikai szemléletét a kvantumfizika indeterminizmus és bizonytalanság problémáival, a számítástechnika elméletében a jelentés problémájával, a kémiában és a biológiában az információ természetével, valamint a pszichológiában és az idegtudományban az érzékelés és a megismerés problémájával.
A modern tudománytól eltérően, ahol a jelentés és az információ a fizikai tárgyak eredő tulajdonságai, a Sankhyában a tárgyak akkor jönnek létre, amikor az elme átviszi a jelentéseket a téridőbe. Az olvasó látni fogja, hogyan integrálható az elme és az anyag anélkül, hogy kilépne a tudomány racionális-empirikus megközelítéséből. Sőt, ez az integráció újfajta empirikus elméleteket szülhet, amelyek jobban meg tudják magyarázni a tudomány hatókörén kívül eső jelenségeket.
Az elme és az anyag ilyen mélyebb megértése egyben a fogalmi keretet is megteremti más összetett témák, például a védikus kozmológia, a meditáció, a mantrák, a prána, a reinkarnáció és a karma megértéséhez. A könyv bemutatja, hogyan alakulnak át a tudat döntései először jelentésekké az elmében, amelyek aztán energiává alakulnak, amely aztán fokozatos lépéseken keresztül anyagi tárgyakká alakul át.
A könyv végére a szerző egy új megközelítést épít fel a tudomány végzéséhez. Ez a paradigma több jelenséget képes lesz megmagyarázni, mint a jelenlegi elméletek, és megoldja a meghatározatlanság, a bizonytalanság és a befejezetlenség problémáit, amelyek a jelenlegi tudományokat sújtják.
Miben más ez a könyv?
A legtöbb ember, aki párhuzamot von a tudomány és a keleti filozófia között, végül azt állítja, hogy a keleti misztikusok évezredekkel ezelőtt tudták azt, amit a modern tudomány csak nemrég fedezett fel. Ez a következtetés talán kielégítő lehet, mint híd a vallás és a tudomány között, de végső soron hiábavaló - ha a misztikus nézőpont hasonló a materialista nézethez, akkor miért van még mindig szükségünk miszticizmusra?
Párhuzamok helyett ez a könyv az anyag és a tudomány ellentétes szemléletét kínálja. Azt reméli, hogy megmutatja, hogy a jelenlegi tudomány és a misztika nem konvergál (bár egy új tudomány és misztika lehet). A konvergenciához nem hitre, hanem magának a tudománynak az evolúciójára van szükség. Ez a megközelítés azért érdekes, mert azt mondja, hogy a konvergencia racionális lesz, nem pedig hit kérdése.
