Siddhartha

Olvasói vélemények

Hermann Hesse „Sziddhárta” című könyvét a buddhizmus témáiból merítve az önmegismerés és a megvilágosodás útját feltáró, mély meglátásaiért és gyönyörűen megírt elbeszéléséért dicsérik. Sok olvasó azonban jelentős problémákat észlelt egyes fordítások minőségével kapcsolatban, ami befolyásolta az olvasás élményét.

Mélyreható és inspiráló témák, amelyek önreflexióra és az életről való filozofálásra ösztönöznek.

Gyönyörűen megírt, gazdag képi világgal és metaforikus történetmeséléssel.

(1862 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Egy banyánfa árnyékában egy öregedett kompos ül és hallgatja a folyót. Egyesek szerint bölcs.

Valaha vándor sramana volt, és egy rövid ideig, mint több ezer másik, követte Gotama Buddhát, elragadtatva a prédikációitól. De ez az ember, Sziddhárta, nem volt más követője, csak a saját lelke. Sziddhárta egy bráhmana fiaként született, megjelenésében, intelligenciájában és karizmájában áldott volt.

Hogy megtalálja az élet értelmét, ígéretes jövőjét eldobta a vándorló aszkéta életéért. Az igazi boldogság mégis elkerülte őt.

Aztán az élvezetek és a csiklandozás életmódja csupán elmosta lelki nyereségét, míg végül olyan lett, mint a többi -gyermekember,- akit a vágyai hurcoltak magukkal. Mint Hermann Hesse más, küzdelmes fiatalemberekről szóló alkotásaiban, Sziddhartában is van egy jó adag európai szorongás és makacs individualizmus.

Végső megvilágosodása mind a buddhista, mind a hindu megvilágosodás eszményét megkérdőjelezi. Siddhartha nem gyakorló és nem is hívő, nem meditál és nem is szaval, hanem elvegyül a világgal, rezonál a természet ritmusára, lehajol az olvasó füle, hogy meghallja a folyóból érkező válaszokat.