Soha nem voltunk modernek

Olvasói vélemények

Bruno Latour „Soha nem voltunk modernek” című könyve egy összetett könyv, amely megkérdőjelezi a modernitás hagyományos fogalmait, valamint a természet és a társadalom szétválasztását. Latour amellett érvel, hogy az emberiség soha nem távolodott el igazán a premodern gyökereitől, és a „kvázi-objektumok” fogalmán keresztül újszerű elképzeléseket mutat be a kultúra és a természet összefonódásáról. Míg egyes olvasók mélyrehatóan éleslátónak és vitára érdemesnek találják érveit, mások kritizálják a könyvet a szövevényes írásmód és a tisztánlátás hiánya miatt.

⬤ A könyv úttörő interdiszciplináris elemzést kínál, amely a hagyományos filozófiai kategóriák újragondolására készteti az olvasót
⬤ értékes eszközöket nyújt a természet és a társadalom kapcsolatának megértéséhez
⬤ sokan tartják gazdagítónak és kifizetődőnek a filozófia, a tudomány és a kultúratudományok iránt érdeklődők számára.

⬤ Az írás bonyolult, és jelentős koncentrációt igényel, így egyes olvasók számára nehezen követhető
⬤ a kritikák között szerepelnek a tekervényes érvelés, a homályos kategorizálás és az áttekinthetőség hiánya
⬤ egyesek szerint a könyv nagyképűségre ragadtatja magát, és nem nyújt használható felismeréseket.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

We Have Never Been Modern

Könyv tartalma:

Mi, modernek úgy gondoljuk, hogy a tudomány megjelenésével a világ visszavonhatatlanul megváltozott, és örökre elválasztott minket primitív, premodern őseinktől. De ha elengednénk ezt a meggyőződésünket, kérdezi Bruno Latour, hogyan nézne ki a világ? A tudomány antropológiája című könyve megmutatja, hogy a modernitás valójában mennyi mindenben hit kérdése.

Mit jelent modernnek lenni? Miben különbözik a tudományos módszer? A különbség, magyarázza Latour, a természet és a társadalom, az ember és a dolog közötti gondos megkülönböztetésben rejlik, olyan megkülönböztetésekben, amelyeket a mi jótékony őseink az alkímia, az asztrológia és a frenológia világában soha nem tettek meg. De e modernitást meghatározó tisztító gyakorlat mellett létezik egy másik, látszólag ellentétes gyakorlat is: a politikát, a tudományt, a technológiát és a természetet vegyítő rendszerek építése. Latour elemzése szerint az ózonvita is ilyen hibrid, akárcsak a globális felmelegedés, az erdőirtás, sőt még a fekete lyukak gondolata is.

Ahogy ezek a hibridek szaporodnak, a természet és a kultúra különálló szellemi kamrában tartásának lehetősége nyomasztóvá válik - és Latour szerint ahelyett, hogy megpróbálnánk, inkább újra kellene gondolnunk a megkülönböztetésünket, újra kellene gondolnunk magának a modernitásnak a meghatározását és konstitúcióját. Könyve a tudomány új magyarázatát kínálja, amely végre felismeri a természet és a kultúra - és így a mi kultúránk és mások, a múlt és a jelen - közötti kapcsolatokat.

Nem kevesebb, mint szellemi tájképünk átdolgozása. A We Have Never Been Modern elmosódnak a tudomány, a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok közötti határok, hogy minden oldalról javítsa a megértést.

Az egyik legbefolyásosabb és legprovokatívabb tudományértelmező munkásságának összegzése, amelynek célja, hogy megmentse azt, ami a modernitásban jó és értékes, a többit pedig a lehetőségek szélesebb, igazságosabb és finomabb érzékével váltsa fel.