Szembenézés Gaiával: Nyolc előadás az új éghajlati rendszerről

Olvasói vélemények

Bruno Latour „Facing Gaia” című könyve az ökológiai tudatosság és az antropocén megértésének sűrű és kihívásokkal teli feltárása. A könyv a társadalmi és környezeti kérdések összefonódását Gaia szemszögéből tárgyalja, és az éghajlati válságok közepette a bolygónkkal való kapcsolatunk újragondolását szorgalmazza. Míg egyesek tanulságosnak és szükségesnek találják a gondolatokat, számos kritika szerint az írásmód fárasztó és túlságosan tudományos, ami megnehezíti az alkalmi olvasók számára.

** Mély betekintést nyújt az ökológiai tudatosságba és az antropocénbe. ** Elgondolkodtató vitákra késztet az ember és a természet összefonódásáról. ** Arra ösztönzi az olvasókat, hogy újragondolják az éghajlati kérdésekkel kapcsolatos hagyományos paradigmákat. ** Értékes fogalmi eszközöket nyújt az éghajlatváltozás hatásainak megértéséhez.

** Sűrű és nehéz írói stílus, nem alkalmas alkalmi olvasásra. ** Egyes kritikusok nagyképűnek vagy obskurantizmusra hajlamosnak tartják. ** A terjedelmes lábjegyzetekkel ellátott, súlyos tudományos tartalom túlterhelő lehet. ** Lehet, hogy nem foglalkozik megfelelően az éghajlatváltozás gazdasági és politikai dimenzióival.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Facing Gaia: Eight Lectures on the New Climatic Regime

Könyv tartalma:

A modern tudományok megjelenése a tizenhetedik században alapvetően megújította a természetről alkotott képünket. Az elmúlt három évszázadban a teológia, a politika, a közgazdaságtan és a természettudományok, különösen az anyagi világgal foglalkozó tudományok folyamatosan új elképzeléseket dolgoztak ki a természetről.

A helyzet ma még bizonytalanabb, most, hogy példátlan méretű ökológiai mutációba léptünk. Egyesek antropocénnek nevezik, de leginkább új éghajlati rendszerként írható le. És valóban új rezsim, hiszen az emberi tevékenység és a természeti világ közötti számos váratlan kapcsolat mindannyiunkat arra kötelez, hogy újra megnyissuk a természetről alkotott korábbi fogalmainkat, és újraosszuk a beléjük pakolt dolgokat.

Felmerül tehát a kérdés: mi lép a természet régi szemléletmódjának helyébe?

Ez a könyv egy lehetséges jelöltet vizsgál, amelyet James Lovelock javasolt, amikor a „Gaia” nevet választotta annak a törékeny, összetett rendszernek, amelyen keresztül az élő jelenségek módosítják a Földet. Az a tény, hogy azonnal félreértették, egyszerűen azt bizonyítja, hogy olvasói megpróbálták ezt az új fogalmat egy régebbi keretbe illeszteni, Gaia-t egyetlen organizmussá, egyfajta óriási termosztáttá, valamiféle New Age istennővé vagy akár isteni gondviseléssé változtatva.

A „természeti vallásról” szóló előadássorozatban Bruno Latour amellett érvel, hogy Gaia összetett és kétértelmű alakja éppen ellenkezőleg, ideális lehetőséget kínál a természet mára elavult fogalmának etikai, politikai, teológiai és tudományos aspektusainak szétválasztására. Megteremti a tudósok, teológusok, aktivisták és művészek jövőbeli együttműködésének alapjait, miközben ők és mi is elkezdünk alkalmazkodni az új éghajlati rendszerhez.