The Waste Land

Olvasói vélemények

A kritikák a könyvről alkotott vélemények széles skáláját tükrözik, dicsérik magát a költészetet, miközben elítélik a nyomtatás minőségét és egyes kiadások formázási problémáit. T. S. Eliot „The Waste Land” című művét jelentős irodalmi alkotásként emelik ki, de a nem megfelelő kiadások csalódást okoztak az olvasók körében.

⬤ A költeményt a 20. század egyik legnagyobb költeményének tartják, amely elegáns és tartalmas írást mutat be.
⬤ Sok kritikus nagyra értékeli Eliot művének mélységét, képi világát és érzelmi visszhangját.
⬤ Ritmikusnak, gördülékenynek és fantáziadúsnak írják le, amely képes mély gondolatokat ébreszteni.
⬤ A könyv szép ajándékként szolgál, tetszetős borítótervezéssel.

⬤ Számos panasz érkezett a rossz nyomtatási minőségre, a formázási hibákra és a szerkesztési hibákra a különböző kiadásokban.
⬤ Egyes kiadásokról azt írják, hogy olyanok, mintha olcsón készített fénymásolatok lennének, vagy nem jól reprezentálják a művet.
⬤ A digitális formátumok használhatóságával kapcsolatos problémák, amelyek olvashatatlanná teszik őket.
⬤ Csalódottság az olvasók részéről, akik Eliot művének teljes és megfelelően formázott változatát várták.

(42 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A The Waste Land T. S. Eliot verse, amelyet széles körben a 20. század egyik legfontosabb költeményének és a modernista költészet központi művének tartanak. A 434 soros vers 1922-ben jelent meg először az Egyesült Királyságban a The Criterion című Eliot-lap októberi számában, az Egyesült Államokban pedig a The Dial novemberi számában. Könyv formájában 1922 decemberében jelent meg. Híres mondatai közé tartozik az "Április a legkegyetlenebb hónap", a "Egy marék porban megmutatom a félelmet", valamint a szanszkrit nyelvű "Shantih shantih shantih shantih" mantra.

Eliot verse lazán követi a Szent Grál és a Halászkirály legendáját a korabeli brit társadalom vignettáival ötvözve. Eliot számos irodalmi és kulturális utalást használ a nyugati kánonból, a buddhizmusból és a hindu upanisadokból. A vers váltakozik a szatíra és a prófécia hangjai között, hirtelen és váratlanul változik a beszélő, a helyszín és az idő, és a kultúrák és irodalmak széles és disszonáns skáláját idézi meg.

A vers szerkezete öt szakaszra tagolódik. Az első szakasz, "A halottak temetése" a kiábrándulás és a kétségbeesés sokszínű témáit vezeti be. A második, "Egy sakkjátszma" váltakozó elbeszéléseket alkalmaz, amelyekben több szereplő vignettái élményszerűen foglalkoznak ezekkel a témákkal. "A tűzprédikáció", a harmadik rész, filozófiai elmélkedést kínál a halál képi világával és az önmegtagadással kapcsolatos nézetekkel kapcsolatban, a hippói Augustinus és a keleti vallások által befolyásolt szembeállításban. A negyedik szakasz, a "Víz általi halál" után, amely egy rövid lírai könyörgést tartalmaz, a csúcspontot jelentő ötödik szakasz, a "Mit mondott a mennydörgés" az ítélet képével zárul.