The Waste Land (Wisehouse Classics - eredeti, hiteles kiadás)

Olvasói vélemények

T. S. Eliot „The Waste Land” című művéről írt kritikák kiemelik annak összetettségét és mélységét, és sok olvasó találja kihívást jelentő, de kifizetődő élménynek, amely a szerelem, a veszteség és a modern emberi állapot mély témáit tükrözi. Míg egyesek az irodalmi kiválóságát dicsérik, mások a hozzáférhetőségét és az előadásmódját kritizálják.

A költeményt klasszikus remekműként jellemzik, jól formált előadásmóddal és jelentős mélységgel, amely visszhangot kelt az olvasókban. Sok kritikus értékeli a mű gazdag témáit és modernségét, megjegyezve, hogy a teljes megértéshez többszöri olvasásra van szükség. A bevezetést azért is értékesnek tartják, mert a kortárs olvasók számára a szöveget könnyebben érthetővé és átélhetővé teszi.

A kritikusok rámutatnak a vers nehézségére és összetettségére, azt sugallva, hogy előzetes ismeretek nélkül nehéz lehet követni és megérteni. Néhány kritika magával a kiadással kapcsolatos problémákat említ, többek között formázási problémákat és helytelen tartalmat. Emellett néhányan úgy találták, hogy túlságosan is a hivatkozásokra támaszkodik, anélkül, hogy érdemi jelentést adna.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Waste Land (Wisehouse Classics - Original Authoritative Edition)

Könyv tartalma:

A pusztaság T. S. Eliot hosszú verse. Széles körben a 20. század egyik legfontosabb költeményének és a modernista költészet központi szövegének tartják. A 434 soros vers 1922-ben jelent meg először az Egyesült Királyságban a The Criterion októberi számában, az Egyesült Államokban pedig a The Dial novemberi számában. Könyv formájában 1922 decemberében jelent meg. Híres mondatai közé tartozik az "Április a legkegyetlenebb hónap", "Egy marék porban megmutatom a félelmet", és a szanszkrit nyelvű "Shantih shantih shantih shantih" mantra.

Eliot verse lazán követi a Szent Grál és a Halászkirály legendáját a korabeli brit társadalom vignettáival ötvözve. Eliot számos irodalmi és kulturális utalást használ a nyugati kánonból, a buddhizmusból és a hindu upanisadokból. Emiatt a kritikusok és a tudósok homályosnak tartják a verset. A vers váltakozik a szatíra és a prófécia hangjai között, a beszélő, a helyszín és az idő hirtelen és váratlan változásaival, valamint a kultúrák és irodalmak széles és disszonáns skálájának megidézésével.

A vers szerkezete öt szakaszra tagolódik. Az első szakasz, A halottak temetése, a kiábrándulás és a kétségbeesés sokféle témáját vezeti be. A második, A sakkjátszma, több szereplő vignettáit - váltakozó elbeszéléseket - alkalmazza, amelyek ezeket a témákat tapasztalati úton dolgozzák fel. A harmadik rész, a Tűzprédikáció filozófiai elmélkedést kínál a halál képeivel és az önmegtagadással kapcsolatos nézetekkel kapcsolatban, Hippói Ágoston és a keleti vallások által befolyásolt szembeállításban. A negyedik szakasz után, amely egy rövid lírai könyörgést tartalmaz, a csúcspontot jelentő ötödik szakasz, a What the Thunder Said (Amit a mennydörgés mondott) az ítélet képével zárul.