The Waste Land

Olvasói vélemények

A kritikák a T. S. Eliot költői zsenialitása iránti csodálat és a könyv minőségével, különösen a formázással és a kiadási normákkal kapcsolatos kritikák keveredését mutatják.

Sok kritikus dicséri Eliot költészetének mélységét és szépségét, kiemelve annak érzelmi hatását, fantáziadús leírásait és irodalmi jelentőségét. A könyvet szép kivitelezése miatt és átgondolt ajándékozási lehetőségként is nagyra értékelik.

Számos kritika a nyomtatott és a digitális kiadást a rossz formázás, a hiányzó elemek és az általános hanyag megjelenítés miatt bírálja. Egyesek szerint a könyv olvashatatlan, hiányzik belőle a strófák megfelelő elrendezése, és azt állítják, hogy nem úgy mutatja be a költészetet, ahogyan azt szánták neki.

(42 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

The Waste Land T. S. Eliot verse, amelyet széles körben a 20. század egyik legfontosabb költeményének és a modernista költészet központi művének tartanak. A 434 soros (B) vers 1922-ben jelent meg először az Egyesült Királyságban Eliot The Criterion októberi számában, az Egyesült Államokban pedig a The Dial novemberi számában. Könyv formájában 1922 decemberében jelent meg. Híres mondatai közé tartozik az "Április a legkegyetlenebb hónap", "Egy marék porban megmutatom a félelmet", "Ezeket a szilánkokat a romjaim ellen támasztottam" és a "Shantih shantih shantih shantih" szanszkrit mantra. (C)

Eliot verse a Szent Grál és a Halászkirály legendáját ötvözi a korabeli brit társadalom vignettáival. Eliot számos utalást használ a nyugati kánonra: Ovidius Metamorfózisai, Dante Isteni komédiája, Shakespeare, Milton, buddhista szentírások, a hindu Upanisadok, sőt még egy kortárs népszerű dal, a "The Shakespearean Rag" is. A vers váltakozik a szatíra és a prófécia hangjai között, hirtelen és váratlanul változik a beszélő, a helyszín és az idő, és a kultúrák és irodalmak széles és disszonáns skáláját idézi meg.

A vers öt részre tagolódik. Az első, "A halottak temetése" a kiábrándulás és a kétségbeesés sokszínű témáit vezeti be. A második, a "Sakkjátszma" váltakozó elbeszéléseket alkalmaz, amelyekben több szereplő vignettái élményszerűen foglalkoznak ezekkel a témákkal. "A tűzprédikáció", a harmadik rész, filozófiai elmélkedést kínál a halál képi világával és az önmegtagadással kapcsolatos nézetek egymás mellé állításával kapcsolatban, Hippói Ágoston és a keleti vallások hatására. A negyedik szakasz, a "Víz általi halál" után, amely egy rövid lírai könyörgést tartalmaz, a csúcspontot jelentő ötödik szakasz, a "Mit mondott a mennydörgés" az ítélet képével zárul.