Tractatus Logico-Philosophicus

Olvasói vélemények

Ludwig Wittgenstein „Tractatus Logico-Philosophicus” című művéről szóló kritikák összetett képet mutatnak, kiemelve a mű történelmi jelentőségét és mély meglátásait, ugyanakkor megjegyzik kihívást jelentő jellegét és a megértés nehézségeit is. A művet a filozófia, különösen a nyelv és a logika egyik alapművének ismerik el, mégis sok olvasó számára átláthatatlan és jelentős háttértudás nélkül nehezen hozzáférhető.

⬤ Történelmileg jelentős és nagy hatású mű a 20. századi filozófiában
⬤ Mélyreható meglátásokat tartalmaz a nyelv, a logika és a jelentés természetéről
⬤ Bertrand Russell elismert fordítása és bevezetője
⬤ Mély filozófiai felfedezésre és kritikai gondolkodásra ösztönöz
⬤ Egyes olvasók gondolatébresztőnek és intellektuálisan ösztönzőnek találják
⬤ Olyan mesterműként írják le, amely kihívást jelent az olvasóknak a nyelvről és annak következményeiről való gondolkodásra.

⬤ Hihetetlenül nehéz és átláthatatlan olvasmány
⬤ Sok olvasó előzetes filozófiai előképzettséget javasol, különösen Frege és Russell műveinek ismeretét
⬤ Helyenként fárasztónak és túlbonyolítottnak tűnhet
⬤ Néhány olvasó szerint összefüggéstelen vagy gyakorlati értéket nélkülöz
⬤ Kritizálták redukcionizmusa és a szélesebb körű filozófiai kérdések megválaszolásának korlátai miatt
⬤ Sokan frusztrációt tapasztalnak absztrakt tételei miatt, amelyek teljes megértéséhez többszöri olvasásra van szükség.

(49 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A huszadik század talán legfontosabb filozófiai műve, a Tractatus Logico-Philosophicus volt az egyetlen filozófiai mű, amelyet Ludwig Wittgenstein még életében publikált. Rövid, gondosan számozott, rendkívül briliáns bekezdésekben megírt műve filozófusok egy egész nemzedékének fantáziáját ragadta meg.

Wittgenstein számára a logika olyasvalami volt, amit arra használunk, hogy meghódítsunk egy olyan valóságot, amely önmagában is megfoghatatlan és elérhetetlen. Híresen a következő szavakkal foglalta össze a könyvet: „Amit egyáltalán el lehet mondani, azt világosan el lehet mondani; amiről pedig nem tudunk beszélni, arról hallgatva kell elmennünk”.

David Pears és Brian McGuinness aprólékos fordításukért a legnagyobb dicséretet kapta. A művet Bertrand Russell eredeti, az első angol kiadáshoz írt bevezetője előzi meg.