A lélek útja a halál után: Rudolf Steiner gyászbeszédeiben és temetési beszédeiben tanúskodó élő és halott közössége.

Olvasói vélemények

A könyv a halállal, a lélekkel és a szellemi létezéssel kapcsolatos témák mélyreható feltárását kínálja, jelentős mértékben Rudolf Steiner előadásaiból merítve, amelyek közül sok nem áll rendelkezésre angol nyelven.

⬤ Steiner előadásainak alapos kutatása és bemutatása
⬤ új meglátásokat és megértést
⬤ gyakorlati útmutatást nyújt a létezés természetéről
⬤ ismételt olvasásra ösztönöz a mélyebb megértés érdekében.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a bemutatott fogalmak elfogadása, különösen a halál utáni tapasztalatokkal kapcsolatban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Path of the Soul After Death: The Community of the Living and the Dead as Witnessed by Rudolf Steiner in His Eulogies and Funeral Addresses

Könyv tartalma:

"A szellemi világoktól csak a tudatállapotok választanak el minket, nem a térbeli körülmények. A tudatállapotok azok, amelyek elválasztanak minket." -- Rudolf Steiner

Rudolf Steiner a halottakkal való kapcsolatokat a "jövő vallásos magatartásának" tekintette a legmagasabb értelemben. Ha megbarátkozunk azzal, hogy a halottakról ugyanolyan konkrétan gondolkodjunk és beszéljünk, mint ahogyan az élőkről beszélünk, az mélyen befolyásolja az emberi tevékenységet. Steiner számára a földi lét "megelevenítése", sőt "megszentelése" nem csupán közvetlenül a halálhoz és az elhunytakhoz való viszonyunkkal függ össze.

Valójában ez a kapcsolat elmélyíti és lehetővé teszi ezeket a tulajdonságokat. Steiner gyakran beszélt a halálról és az emberi lélek továbbéléséről, valamint egy újfajta közösség létrehozásának fontosságáról, amely a halálon túl is megmaradó, szellemileg aktív emberi lelkeket egyesíti.

A Lélek útja a halál után című könyv bemutatja, hogyan emlékezett meg Rudolf Steiner a halottakról, milyen szavakat használt, és milyen - olykor igen részletes - leírásokat adott a belső folyamatokról. Világossá válik, hogy az elhunytakhoz fűződő kapcsolatai milyen mértékben alakították megszólításait, és milyen mértékben kapcsolódtak új létfázisukhoz. Amennyiben szavai összhangban voltak az emberi lélek halál utáni fejlődésével, nemcsak egy életrajzot foglaltak össze, hanem az elhunyt személyt is segítették a halál utáni úton.

Steiner elhunytakról szóló szavainak valódi mélységét és értelmét csak a közvetlenül a halál utáni időszak antropológiai vizsgálatának hátterében érthetjük meg. A könyv második része ezért megdöbbentően világos és részletes beszámoló a haldoklás folyamatának és a lélek halál utáni útjának antropozófiai kutatásáról. Elmondja nekünk:

"A halál jelensége így áll be: A halál pillanatában az éteri és az asztráltestek kapcsolata a fizikai testekkel feloldódik - konkrétan a szívben. A szív úgymond megvilágosodik, és ekkor az étertest, az asztráltest és az 'én' a fej fölé emelkedik".".

Rudolf Steiner a "halál pillanatát" a "beteljesedett eseményként" írta le. Az egyén Földtől távol töltött ideje alatt ez a pillanat állandóan szem előtt van. Tele van szépséggel, nagysággal és napsütéses-csillogó melegséggel, ami Krisztussal kapcsolatos. Lényeges a kifejezetten a szellemi világhoz igazított öntudatosság kifejlesztéséhez és dinamikus fenntartásához. Ezzel kapcsolatban Rudolf Steiner azt mondta:

"Az egész emberi élet során a halál és az újjászületés között a halál pillanatára lehet visszatekinteni, és ezért ez a pillanat biztosítja a halál utáni tudatunkat. Tudjuk, hogy fizikai testünket letettük. Ennek tudata és állandóan előttünk levő tudatossága adja a halál utáni öntudatunkat, ahogyan az öntudatot itt a fizikai világban abból nyerjük, hogy ténylegesen fizikai testünk van.

"Amikor a fizikai testen kívül vagyunk asztráltestünkkel és énünkkel, az elalvás és az újbóli felébredés között, nincs tudatunk a fizikai világról. Ébredéskor újra el kell foglalnunk ezeket a testeket, hogy az 'én'-tudat újra kivirágozhasson. A halál után, valahányszor visszatekintünk a haldoklás pillanatára, valahányszor ez az egész esemény - ami a másik oldal szemszögéből nézve olyan nagyszerű és gyönyörű - a lelkünk előtt áll, a tudatosság újra felébred. A halál utáni tudatosság teljes mértékben ennek a pillanatnak az ismételt megtekintésétől függ". (Kassel, 1916. február 18.)

A Lélek útja a halál után fontos kiegészítője annak az antropozófiai irodalomnak, amely a Földön elhunytakkal való kapcsolatunkról szól. Peter Selg nagy szolgálatot tesz azzal, hogy összegyűjti és felerősíti Steiner nagy részét annak, amit a témáról mondott.

Ez a könyv Rudolf Steiners Toten-Gedenken német fordítása: Die Verstorbenen, der Dornacher Bau und die Anthroposophische Gesellschaft (Verlag Ita Wegman Institut, 2009).