Rudolf Steiner, Élet és mű: 1914-1918: Az első világháború évei

Olvasói vélemények

A könyv Rudolf Steiner nagyon ajánlott életrajza, amelyet mélységéért és lebilincselő írásmódjáért dicsérnek. Új információkkal szolgál Steiner különböző területekhez való hozzájárulásáról, így értékes olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a munkássága.

Világos mélységű betekintés, magával ragadó és kötetlen írói stílus, új információk az archívumokból, a különböző területek hatását tárgyalja.

Egyik sem szerepel kifejezetten a recenziókban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rudolf Steiner, Life and Work: 1914-1918: The Years of World War I

Könyv tartalma:

"Mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbálunk tiszta képet kapni a helyzetről, és valóban ezzel a tudással élni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gondolatok tényleges, dinamikus erők. Most már csak annyit tehetünk, hogy tisztán átgondoljuk a dolgokat. Ha csak két napig élünk ezekkel a valódi gondolatokkal, mielőtt újra magával ragadna az újságírás fekete mágiája, az sokat fog változtatni. És talán eljön az idő, amikor ezt felhasználhatjuk arra, hogy elérjünk valamit, vagy rávegyünk valakit, hogy tegyen valamit." -- Rudolf Steiner, 1917. január 13.

A 4. kötetben Peter Selg Rudolf Steiner életének és munkásságának feltárása az I. világháború időszakára összpontosít. Steiner úgy látta, hogy ez a sötét időszak nagyrészt az Anglia és Németország közötti növekvő gazdasági feszültségek következménye volt, amelyet a fenntarthatatlan materialista és nacionalista gondolkodás jellemzett. Véleménye szerint az uralkodó társadalmi elképzelések ellenálltak a fejlődésnek egy olyan társadalmi forma felé, amely lehetővé tenné a hosszú távú jövőbeli békét; hamarosan a "társadalmi szervezet hármas természetének" formájában javasolta alternatíváját a társadalmi egészség, a szuverén és egymástól kölcsönösen függő kapcsolatok fenntartására a társadalmi élet három fő területe: a politikai, a gazdasági és a kulturális-szellemi terület között.

Ez a kötet azt a drámai időszakot írja le, amelyben Rudolf Steiner szakértelemről és odaadásról tett tanúbizonyságot az európai békés kapcsolatokhoz vezető hosszú távú út közvetítésére és megvalósítására tett kísérletei során. Előadásai ebben az időszakban nagy hangsúlyt fektettek az elhunytak belső kísérésének témáira; a sebesültek ápolására; a világesemények teljes tragikus valóságának önzetlen átélésének fontosságára; és az igazságtartalom létfontosságú jelentőségére az újságírásban. Az igazmondó tudósítás hiányát olyan súlyosnak tartotta, hogy fontolóra vette egy svájci hírügynökség alapítását.

Steiner mélységes aggodalma az Európát ért tragédia, a sok erőszakkal elvágott élet és a háborút követő politikai kihasználási kísérletek miatt arra késztette, hogy antropozófiai tevékenységét alapvetően új gesztussal ruházza fel, a társadalomhoz való gyakorlati hozzájárulásra összpontosítva, oly módon, ahogyan arra az antropozófiai mozgalomban korábban soha nem volt kísérlet.

-- -- --.

"Dornachi munkatársai többségével ellentétben Rudolf Steiner nagyon jól ismerte a balkáni helyzet robbanásszerűségét. Tizenhét éves volt, utolsó bécsi iskolaévét töltötte, amikor Bismarck az 1878-as berlini szerződésben Habsburg megszállás alá helyezte Bosznia-Hercegovina egykori török tartományait. A széteső Oszmán Birodalomért háborúk következtek. Az osztrák vezérkari főnök, Franz Conrad von Hoetzendorf már 1908-ban megelőző háborút javasolt Szerbia, Oroszország és Olaszország ellen, arra figyelmeztetve, hogy az egyre agresszívebbé váló Szerbia veszélyes erővé növekszik. Az ország, illetve politikai vezetői úgy tekintettek magukra, mint az összes délszláv nemzeti (és nacionalista) központjára. Bár nemzetközileg nagymértékben elszigetelődött, számíthatott az orosz támogatásra, mert Oroszország saját érdekeit követte a térségben". -- Peter Selg (a kezdő fejezetből)