Értékelés:
A kritikák dicsérik a könyvet világos fordítása, a pápai tekintély átfogó védelme és a teológiai tanulmányokra gyakorolt jelentős hatása miatt, különösen a pápasággal kapcsolatban. Sok olvasó ajánlja mind a katolikusok, mind a pápaság jobb megértése iránt érdeklődők számára. A könyvet tudományos mélységéért és a kereszténységen belüli kortárs viták szempontjából való relevanciájáért jegyzik.
Előnyök:Világos és gördülékeny fordítás, nagy hatással van a történelmi és teológiai tanulmányokra, átfogóan védi a pápai tekintélyt, foglalkozik az ellenvetésekkel és a tévhitekkel, több olvasó által is erősen ajánlott.
Hátrányok:A recenziókban nem említenek jelentős hátrányokat.
(6 olvasói vélemény alapján)
On the Roman Pontiff: In Five Books
"Grant úr képes megőrizni a fordítás pontossága mellett a tudományos igényességet, miközben a szerző stílusának érzékeltetése mellett is.".
-Fr. Chad Ripperger, PhD.
A történelemben először fordították le és tették elérhetővé angol nyelven Szent Róbert Bellarmine De Romano Pontifice, A római pápáról című művét.
Ebben a teológiai értekezésben Szent Róbert Bellarmine öt könyvben veszi számba a protestáns, valamint a görög ortodox ellenvetéseket a pápasággal szemben. Az elsőben amellett érvel, hogy Krisztus egy egyházi monarchia révén alapította meg Péter primátusát, amely olyan különböző témákat érint, mint: Mi a legjobb államforma? Miért helyénvaló, hogy az Egyház kormányzása monarchia legyen; Exegetikai kommentár az Úr szavaihoz Máté 16. és János 21. fejezetében, bőséges patrisztikus tanúságtételekkel együtt.
A 2. könyvben arról van szó, hogy vannak-e Péter utódai az egyházi monarchiában, amelyben Bellarmine megvédi az egyház álláspontját Péter igaz történetéről; hogy Péter valóban Rómába ment; hogy Péter valóban püspök volt ott; hogy halála után emberek követték őt az egyházi monarchiában, valamint ennek bizonyítékait az atyákból, majd az összes cáfolaton keresztül Bellarmine felteszi a kérdést, hogy mi történne, ha a pápa eretnek lenne.
A 3. könyvben Bellarmine bemutatja azt a sok ellentmondást és hibás érvelést, amelyet az első protestánsok használtak, amikor azt állították, hogy a pápa az Antikrisztus, miközben az Antikrisztusról beszélő szentírási szakaszok hiteles értelmezését is kifejti. Miután bemutatja a Szentírás és az atyák tanúságtételét azokról a jelekről, amelyeknek meg kell előznie az Antikrisztust, Bellarmine megmutatja, hogy mindezek közül semmi sem felel meg a római pápának. Cáfolja a "Johanna pápa" meséjét is.
A 4. könyvben Bellarmine azzal érvel, hogy miért tévedhetetlen a pápa, amikor a hitről és az erkölcsről szóló tanítást határozza meg, és védelmébe veszi azokat a pápákat, akik a protestánsok és mások szerint tévedtek a hit meghatározásakor. Folytatja a jogról szóló vitát, és arról, hogy miért nem ellentétes az evangéliummal, ha a pápa (vagy az egyházmegye felett álló püspök) olyan törvényeket hoz, amelyek kötelezik a hívőket, megcáfolva Kálvin János tanítását.
Az 5. könyvben Bellarmine a pápák polgári ügyekben való hatalmának kérdésével foglalkozik. A protestánsok azzal érveltek, hogy a pápa zsarnoki módon bitorolja az uralkodók jogait, és hogy a polgári ügyekben közvetlenül akar uralkodni a világon, míg egyes, túlságosan is a középkori szemlélethez ragaszkodó kánonisták a pozitív oldalon hasonló meggyőződést vallottak. Ezután folytatja annak bemutatását, hogy a pápa világi hatalma közvetett, és hogy a hit érdekében beavatkozhat, amikor szuveréneket kiátkoz, de politikai okokból nem. A protestánsok azzal érveltek, hogy egy püspök nem lehet egyszerre világi fejedelem és püspök, amit Bellarmine a Szentírás és a hagyomány alapján alaposan megcáfol.
Ez az első angol fordítás számos történeti jegyzetet is tartalmaz a kifejezésekről, személyekről, a görög és latin szintaxisról és egyéb, az olvasót segítő dolgokról. A mű értéke nem pusztán apologetikai - Bellarmine értekezése a katolikus tanítás olyan meglátásait is lefektette, amelyek nemcsak a későbbi teológusok, hanem még az I. Vatikáni Zsinat számára is alapvetően fontosak voltak.
