Egy, egy senki és százezer

Olvasói vélemények

Az „Egy, senki és százezer” kritikái kiemelik az identitás mélyreható vizsgálatát, a humor és a komoly egzisztenciális témák keveredését. Sok olvasó szerint a könyv magával ragadó és elgondolkodtató, új perspektívákat nyit meg azzal kapcsolatban, hogyan látjuk magunkat és hogyan látnak minket mások. Néhány olvasónak azonban problémái voltak a könyv fizikai állapotával és a hibás nyomtatás miatti olvasási nehézségekkel.

⬤ Jól felépített és gördülékeny
⬤ Mély és elgondolkodtató az identitás feltárása
⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus
⬤ Kiváló minőségű fizikai könyv
⬤ Az irodalom és az önfeltárás iránt érdeklődők számára erősen ajánlott
⬤ Potenciálisan képes megkérdőjelezni az olvasók szemléletét.

⬤ A fizikai állapottal kapcsolatos problémák (gyűrődések, szakadt oldalak, nem középre nyomtatás)
⬤ Néhány olvasó lassúnak vagy nehezen olvashatónak találta
⬤ Nem mindenki találta olyan lenyűgözőnek, mint mások
⬤ Szellemi erőfeszítést igényel
⬤ Egyes kritikák a fordított változat nélküli áttekinthetőség hiányát említik.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

One, None and a Hundred Thousand

Könyv tartalma:

Egy önéletrajzi írásában a szerző úgy utal erre a művére, mint „...

a legkeserűbb, mélyen humoros, az élet bomlásáról szóló műre....”. Vitangelo, a főhős, egy teljesen lényegtelen kérdés révén, amelyet a felesége tesz fel neki, rájön, hogy mindenki, akit ismer, és mindenki, akivel valaha is találkozott, a saját képzeletében felépített egy Vitangelo-személyiséget, és hogy ezek közül egyik sem felel meg annak a Vitangelo-képnek, amelyet ő maga alkotott meg, és amilyennek hiszi magát.

Az olvasó azonnal belemerül a zavaros kivetítések kegyetlen játékába, amely tükrözi magának a társadalmi létnek a valóságát, amely parancsolóan diktálja a szabályait. Ennek következtében Vitangelo első, ironikus „tudatosítása” annak megismerésében áll, ami ő határozottan nem az; az előzetes műveletnek tehát mindezen fiktív álarcok gonosz lerombolásából kell állnia.