Enrico IV

Olvasói vélemények

Pirandello „Enrico IV” című darabja az őrület, az identitás és a valóság témáit járja körül egy olyan férfi történetén keresztül, aki azt hiszi, hogy ő a Szent Római Császár. A kritikák kiemelik a darab magával ragadó jellegét, színházi hallgatók számára való alkalmasságát és operai befejezését, ugyanakkor megjegyzik, hogy más klasszikus művekhez képest talán hiányzik belőle a mélység.

⬤ Magával ragadó és szórakoztató olvasmány.
⬤ Az olyan témák hatékony feltárása, mint az őrület, az identitás, a valóság és az illúzió közötti ellentét.
⬤ Tiszta fordítás, amely eltávolítja a felesleges történelmi utalásokat.
⬤ Rendkívül ajánlott színházi, angol vagy összehasonlító irodalomtudományi hallgatóknak.
⬤ Az operai befejezés fokozza az általános élményt.

⬤ Hiányzik a mélység és a hatás Pirandello más fő műveihez képest.
⬤ A színházban nem jártas olvasók számára elveszhetnek a finomságok.
⬤ Néhány olvasó számára a befejezés nyilvánvaló, a szereplők pedig kevésbé meggyőzőek az „Enricón” kívül.
⬤ A kihagyott történelmi kontextus egyes olvasóknak hiányozhat a mélyebb betekintés.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Nobel-díjas Luigi Pirandello ENRICO IV című műve egy szenvedélyes és kétségbeesett 20. századi férfiról szól, aki 11. századi királynak képzeli magát.

"Az idő az 1920-as évek eleje, a helyszín pedig egy elszigetelt olasz villa, de akár a 12. század is lehetne. A ház ura húsz évvel ezelőtt egy jelmezbálon beverte a fejét, és azóta azt hiszi magáról, hogy IV. Enrico német király. A darab előrehaladtával az érzékelés, a valóság, a fantázia és a szabadság összezavarodik... Richard Nelson hatásos új adaptációja.".

Chad Jones, The Oakland Tribune.

"A IV. ENRICO egy olyan emberről szól, aki tudatosan választja, hogy őrületének gazdag fantáziaéletében él, még azután is, hogy visszanyeri józan eszét. Pirandello finoman felfűzött paradoxona azt a kérdést boncolgatja, hogy milyen önfelfogás minősül épelméjűnek. Richard Nelson gyönyörűen fordított forgatókönyve Pirandello felbecsülhetetlen éleslátásával az önkép és a téveszme témájában... valóban a megvilágosodás estjévé teszi ezt az előadást.".

Pamela Fisher, San Francisco Examiner.

"Egy sziporkázó új fordítás".

Pat Craig, San Francisco Times.