Heartbreak House: Fantázia orosz módra, angol témákra

Olvasói vélemények

A „Heartbreak House”-ról szóló kritikák rétegzett és összetett vígjátékként mutatják be, amely szatirikus elemekkel bírálja a birodalmi kultúrát és a kortárs problémákat, ugyanakkor kiemeli Shaw egyedi stílusát. Néhány olvasó azonban erős ellenszenvét fejezi ki Shaw jellemrajzaival és vélt önhittségével szemben.

⬤ Élénk komédia sötét felhangokkal
⬤ olyan kortárs témákat boncolgat, mint a kapitalizmus és a nemi szerepek
⬤ gazdag jellemdinamika
⬤ egyedi szatirikus nézőpontot kínál
⬤ élvezetes és okos írás
⬤ az ír szatíra büszke hagyományaiból merít.

⬤ Egyesek egydimenziósnak találják Shaw karaktereit, és nem értenek egyet a szemléletével
⬤ egyes kiadásokkal kapcsolatos problémák, például az írásjelek kihagyása
⬤ a kiadásban egy átfogóbb bevezető és zárójegyzet kívánalma.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Heartbreak House: A Fantasia in the Russian Manner on English Themes

Könyv tartalma:

Heartbreak House: A Fantasia in the Russian Manner on English Themes George Bernard Shaw színdarabja, amelyet először 1919-ben adtak ki, és 1920 novemberében játszották először a Garrick Színházban. A. C. Ward szerint a mű azt állítja, hogy a "művelt, művelt Európa" a pusztulás felé sodródik, és hogy "azok, akik abban a helyzetben voltak, hogy Európát biztonságba vezessék, nem tanulták meg a politikai navigációhoz szükséges szakmát". Az alcímben szereplő "orosz módi" Anton Csehov stílusára utal, amelyet Shaw adaptál.

A darab előszavában Shaw elismeri, hogy Csehovnak, különösen A Cseresznyéskertnek köszönheti a művét. Azt írja, hogy önmagához képest Csehov "inkább fatalista volt, nem hitt abban, hogy ezek a bájos emberek kiszabadulnak. Úgy gondolta, hogy a végrehajtók eladják őket, és útnak eresztik őket; ezért nem volt rest kihasználni, sőt, hízelegni bájuknak".

A kritikusok nagyon eltérő véleményt fogalmaztak meg Shaw Csehov-adaptációjáról. Louis Kronenberger szerint Shaw "Csehovot egyfajta irodalmi Hyde Park-i szappanopera-dialektikussá változtatja a színház számára...". Valóban meg kellene törnünk a szemöldökünket, ha elfogadnánk, hogy a Heartbreak House-ban több van Csehov igazi módszerének legcsekélyebb utalásánál vagy apró tükörképénél, semmi sincs abból a tiszta, fáradságos takarékosságból és rajzból, semmi sincs a látás alázatából, semmi sincs az intuíció félénk bizonyosságából. És Shaw úr darabjában nincs meg az érzelmi ritmusnak az a változatossága, ami Csehovéban megvan, sem a hangnemben, sem a szereplők mélységes önfeltárásában.".

Louis Crompton ezzel szemben azt mondja, hogy.

Shaw bevallott irodalmi stratégiája, mint láttuk, az volt, hogy az általa támadott értelmiség legfejlettebb ízlését szólítsa meg. Shaw tudta, hogy Shotover kapitánynak, a darab szószólójának, mindenekelőtt, mint Coleridge Ősmarinernek, meg kell bűvölnie a közönségét, ha üzenete célba akar érni. Ahogyan maga Shaw fogalmazott: "A vicces öreg kapitány, miután csábításaival a hajójára csalogatta őket, a gangra köti őket, és erkölcsi tucatot ad nekik". A végeredmény Csehov újrahangszerelése, mondhatni, tubákkal és dobokkal kiegészítve, hogy a végén eljátszhassák a Dies Irae-t. A Heartbreak House tehát Csehov újratöltése, ugyanakkor túl is lép rajta, hiszen Csehov világa statikus és iránytalan.

Bár szereplői gyakran nagyszerűen és ékesszólóan beszélnek az emberiség jövőjéről, nyilvánvaló, hogy nem fognak cselekedni meggyőződésük szerint, és Csehov szónoklataikat humoros szkepticizmussal aláfestett rokonszenvvel rögzíti. Célja, hogy drámai módon mutassa be nekünk a férfiakat és a nőket, nem pedig az, hogy utat mutasson. Ennek következtében egyes kritikusok öncélúvá magasztalták távolságtartását, és Shaw-t a mester kiforgatójaként támadták. Ezzel azonban figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy maga Csehov is a kortárs írás elkötelezettségének hiányát tartotta a legnagyobb kudarcának, a kortárs nihilizmust pedig a korszak csapásának.

Thomas Whitaker szerint Shaw jelentősen különbözik Csehovtól azáltal, hogy karaktereit higanyos "retorikai bábuként" mutatja be, ami "meglepően gazdag vitalitást kölcsönöz nekik... egy megtört szívű kamaszból azonnal űzött cinikus válhat, egy anyai bizalmas lehet csábító háziasszony és kisemmiző feleség is, egy nőcsábász öleb lehet ravasz emberismerő és színpadon kívüli hős, egy őrült kalapos pedig őrült Lear és őrült Shaw". (wikipedia.org)