Értékelés:
A George Bernard Shaw által írt „Pygmalion” kritikái csodálatot fejeznek ki a témái és a karakterek fejlődése miatt, különösen a „My Fair Lady” című musicallel szemben. Az olvasók nagyra értékelik Eliza Doolittle karakterének összetettségét és a darab társadalmi kommentárját. Ugyanakkor néhány kritika is felmerül a karakterek szimpatikus voltával és a párbeszédek tempójával kapcsolatban. Emellett aggályok merülnek fel a szöveg egyes kiadásainak szerkesztési minőségével kapcsolatban, ami befolyásolja az olvasási élményt.
Előnyök:⬤ Jól felépített jellemfejlődés, különösen Eliza Doolittle esetében.
⬤ Társadalmi kommentárok, amelyek mind a kor, mind a mai problémák szempontjából relevánsak.
⬤ Egyes kiadásokban a kiegészítő információk gazdagítják az olvasás élményét.
⬤ A „My Fair Lady”-től eltérő befejezést reálisabbnak és elgondolkodtatóbbnak tartják.
⬤ Általában könnyű és gyors olvasmánynak tartják a színdarab formátumának köszönhetően.
⬤ Egyes kiadásokból hiányzik a megfelelő szerkesztés, ami hiányzó jelenetekhez és hibákhoz vezet, amelyek rontják az olvasás élményét.
⬤ A karaktereket, különösen Higgins professzort, ellenszenvesnek vagy problematikusnak tartják.
⬤ A dialógusok szétszórtnak vagy kevéssé mélynek tűnhetnek, ami befolyásolja az olvasói befektetést.
⬤ A darabot egyes olvasók kissé elavultnak érzik, ami kevésbé vonzóvá teszi.
(413 olvasói vélemény alapján)
"Látod ezt a teremtményt az angol szegélykővel...
Nos, uram, három hónap alatt el tudnám adni ezt a lányt hercegnőnek..." Így kezdődik Henry Higgins nyelvészeti projektje Eliza Dolittle beszédének átalakítására. De nem számolt Eliza temperamentumos jellemével, vagy azzal, hogy beleszeret...
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)