Pygmalion

Olvasói vélemények

George Bernard Shaw „Pygmalion” című könyvét mélysége és aktualitása miatt dicsérik, és szembeállítják a „My Fair Lady” romantikusabb adaptációjával. Az olvasók nagyra értékelik az erős jellemfejlődést, különösen Eliza Doolittle karakterét, valamint az osztály- és nemi szerepek társadalmi kommentárját. A szereplők szimpatikus voltát illetően azonban megoszlanak a vélemények, és egyes kiadásokat kritizáltak a rossz formázás és a hiányzó tartalom miatt.

⬤ Eliza jellemének és függetlenségének mélyebb megértését nyújtja.
⬤ Erős társadalmi kommentár az osztálykülönbségekről és a nemi szerepekről.
⬤ Az előszó értékes történelmi kontextust kínál.
⬤ A Shaw írói munkásságára jellemző párbeszédek és szellemesség nagyra értékelendő.
⬤ A darab ma is aktuális és magával ragadó az olvasók számára.
⬤ A különböző kiadások hasznos kiegészítő funkciókat, például életrajzi jegyzeteket tartalmazhatnak.

⬤ Egyes karakterek, különösen Higgins, ellenszenvesnek vagy problematikusnak tűnnek.
⬤ Egyes kiadások rosszul formázottak, hiányzó sorok és jelenetek vannak bennük, ami tudományos célokra kevésbé használhatóvá teszi őket.
⬤ A darabot néha elavultnak tartják a párbeszédek és a karakterek interakciói tekintetében.
⬤ Az olvasók csalódást okozhat a könyv és a musical közötti különbség.
⬤ Eliza karakterét egyes olvasók idegesítőnek tarthatják.

(413 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Szeretné elolvasni a Pygmaliont? Ha igen, akkor olvass tovább...

Pygmalion George Bernard Shaw színdarabja, amely egy görög mitológiai alakról kapta a nevét. Először 1912-ben mutatták be színpadon a nagyközönségnek. Henry Higgins, a fonetika professzora fogadást köt arra, hogy képes lesz egy rongyos Cockney virágáruslányt, Eliza Doolittle-t úgy kiképezni, hogy egy nagykövet kerti partiján hercegnőnek adja ki magát, hogy megtanítja az úriemberek látszatát felvenni, aminek legfontosabb eleme szerinte a kifogástalan beszéd. A darab éles gúnyrajz a kor merev brit osztályrendszeréről és a nők függetlenségének kommentárja. Az ókori görög mitológiában Pygmalion beleszeretett az egyik szoborba, amely aztán életre kelt. A mítosz általános eszméje népszerű témája volt a viktoriánus korszak angol drámaíróinak, köztük Shaw egyik hatásának, W. S. Gilbertnek, aki Pygmalion és Galatea címmel sikeres darabot írt a történet alapján, amelyet először 1871-ben mutattak be. Shaw ismerhette a Galatea, avagy Pygmalion fordítva című burleszkváltozatot is. Shaw darabját számos alkalommal feldolgozták, leginkább a My Fair Lady című musical és az azonos című film formájában.

Mire vársz Pygmalion egy kattintásnyira van, válaszd a jobb felső sarokban található „Vásárlás” gombot MOST.