Hóház: Versek

Eredeti címe:

Snow House: Poems

Könyv tartalma:

A versek, amelyek Brian Swann gazdag és állandóan hálás könyvét, a Snow House-t alkotják, izmosak és mesteriek. Csodálatos hallása van, és képes olyan verseket írni, amelyek kitartóan haladnak előre, hogy szép és könnyed feloldásukkal feloldódjanak.

A gyűjteményt alkotó hosszú és kanyargós mondatok a természeti világ, az emlékek és a mítoszok között mozognak - és mint "egyfajta szemiotikai kaszkadőr", Swann ezeket a témákat összeolvasztja az azokat látszólag leíró versekkel, hogy hirtelen rájöjjünk, hogy egy olyan dal húz magával, "amely önmagát tükrözi, és a tükrözés nagy részét / te csinálod a közepén". És mégis, végül a versek világa megőrzi vad függetlenségét, "a világ függetlenségét, amely lehetnél te, de nem vagy, soha, egészen". -- John Koethe, a zsűri idézetéből Brian Swann az ősi jelen költőnk....

A Hóház mély költészet, amely felébreszt bennünket, és segít azonosítani magasztos és veszedelmes helyzetünket. -- William HeyenA foszlányok, fényesek, mind, ezek a kis madarak, mintha a napfényből szakadtak volna ki véres szájjal, majd egy megtört sorban közelebb érve, brant -- nem, kéklúd, és szinapszisokban mindenütt mocsári verebek, ahogy a fényszálak befelé tolulnak, míg az utolsó át nem veszi az uralmat, így a kövekről maszkok hullanak le, és a fejfán az ablaküvegek reggelre megduzzadnak, és egy hullám kavicsként kanyarog a hosszú öböl mentén, ahol egy hajótest sem mozdul, így az egész egy kicsit mesterkéltnek tűnik, mintha a hajók parancsszóra kimentek volna a tengerre, és elrejtőztek volna.

Itt ezer ponton találod magad összetörve, villogva, mint a rákok, egy láb itt, egy karom ott, és szemek mindenütt. -- Manitu-öböl.