Madame Bovary

Könyv tartalma:

Madame Bovary, eredetileg Madame Bovary néven jelent meg: Provincial Manners (franciául: Madame Bovary), Gustave Flaubert francia író 1856-ban megjelent debütáló regénye. A regény címszereplője anyagi lehetőségein felül él, hogy elmeneküljön a provinciális élet banalitásai és üressége elől.

Amikor a regény először 1856. október 1. és 1856. december 15. között a Revue de Paris című folyóiratban jelent meg, az ügyészek obszcenitás miatt támadták a regényt. Az 1857 januárjában lefolytatott per hírhedtté tette a történetet. Miután Flaubert-t 1857. február 7-én felmentették, a Madame Bovary 1857 áprilisában bestsellerré vált, amikor két kötetben megjelent. A regényt, amely az irodalmi realizmus egyik alapműve, ma Flaubert remekművének tartják, és a történelem egyik legnagyobb hatású irodalmi művének. James Wood brit kritikus így ír erről: "Flaubert alapozta meg - jóban-rosszban - azt, amit a legtöbb olvasó modern realista elbeszélésnek gondol, és hatása szinte túlságosan is ismerős ahhoz, hogy észrevehető legyen.".

A könyvet régóta az egyik legnagyobb regényként tartják számon, és "tökéletes" szépirodalmi alkotásként jellemzik. Henry James írta: "A Madame Bovarynak van egy olyan tökéletessége, amely nemcsak megbélyegzi, hanem szinte egyedül áll: olyan legfelsőbb megközelíthetetlen magabiztossággal tartja magát, amely egyszerre izgatja és dacol az ítélkezéssel." Marcel Proust Flaubert stílusának "nyelvtani tisztaságát" dicsérte, míg Vladimir Nabokov szerint "stilisztikailag a próza azt teszi, amit a költészetnek kellene tennie". Hasonlóképpen Milan Kundera A tréfa című regényének előszavában azt írta, hogy "a próza csak Flaubert művével veszítette el az esztétikai alsóbbrendűség bélyegét. A Bovary asszony óta a regény művészetét a költészet művészetével egyenrangúnak tekintik". Giorgio de Chirico azt mondta, hogy szerinte "elbeszélői szempontból a legtökéletesebb könyv Flaubert Madame Bovary-ja". Julian Barnes a valaha írt legjobb regénynek nevezte.

A regény jól példázza azt a tendenciát, hogy a XIX. század folyamán a realizmus egyre inkább pszichológiai jellegűvé vált, és a külső dolgok helyett a gondolatok és az érzelmek pontos ábrázolásával foglalkozott. Ily módon megelőzi Marcel Proust francia regényírót és James Joyce huszadik századi apoteózisát. (wikipedia.org)