Nap és acél

Olvasói vélemények

Yukio Mishima „Nap és acél” című műve egy egyedülálló filozófiai esszé, amely a testiség, a szépség és a személyes identitás közötti kapcsolatot vizsgálja, összekapcsolva ezeket a fogalmakat a férfiasságról és a fegyelemről vallott nézeteivel. Bár számos kritikus dicséri a meglátásait és az írást, megjegyzik, hogy a kiadás számos szerkesztési hibától szenved.

A könyv mély filozófiai betekintést nyújt a szépség és a férfiasság témakörébe, olyan egyedi stílusban megírva, amelyet sokan lebilincselőnek találnak. Fontosnak tartják Mishima világnézetének megértéséhez, és ajánlják a testépítés és a harcművészetek iránt érdeklődőknek. Számos olvasó értékeli személyes jellegét, valamint a gondolkodásra és önmegismerésre való ösztönzésre való képességét.

Sok olvasó kritizálja a kiadást a számos helyesírási, nyelvtani és írásjel-hiba, valamint a kiadvány kivitelezésének rossz minősége miatt. Megjegyzik, hogy a japánból készült fordítást időnként kissé természetellenesnek érzik. Emellett egyesek szerint a könyv szépséggel kapcsolatos nézőpontja túlságosan szűkszavú vagy szélsőséges, ami nem minden olvasónak tetszhet.

(47 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sun and Steel

Könyv tartalma:

Ebben a lenyűgöző dokumentumban Japán egyik legismertebb - és ellentmondásos - írója egy új irodalmi formát hozott létre. Azért új, mert számos létező írástípus elemeit ötvözi, de végső soron egyikbe sem illik bele.

Egyik szinten úgy is olvasható, mint egy beszámoló arról, hogyan fedezte fel egy apró, könyvmoly fiú saját testi lényének fontosságát; a címben szereplő "nap és acél" maguk is a szabad levegő kultuszának, illetve a testépítésben használt súlyoknak a szimbólumai. Egy másik szinten egy jelentős regényíró értekezése a cselekvés és a művészet, és különösen a saját, magasra csiszolt művészete közötti kapcsolatról. Személyesebb szinten pedig egy egyén identitáskereséséről és önbeilleszkedéséről szól. Vagy pedig a művet tekinthetjük annak bemutatásának is, hogy egy intenzíven egyéni érdeklődés hogyan fejlődhet mély életfilozófiává.

Mindezeket az elemeket Mishima összetett, mégis kifinomult és hajlékony stílusa szövi össze. A vallomás és az önelemzés, a filozófia és a költészet végül olyasvalamivé egyesül, ami önmagában is tökéletes és önmagában is elégséges. Olyan gondosan megformált irodalmi mű, mint Mishima regényei, ugyanakkor nélkülözhetetlen kulcsot nyújt azok művészetként való megértéséhez.

Az út, amelyen Mishima a megváltás felé haladt, nagyon személyes. Itt azonban végül is a partikuláris dolgokon túllépő és az egyetemes költői látomását elérő én félreérthetetlen hangjait érezzük. A könyv ezért megható dokumentum, és nagy jelentőségű, mint a modern kor egyik legérdekesebb regényírójának további fejlődését jelző mutató.