SEI Shonagon párnakönyve: Egy kurtizán naplója a tizedik századi Japánban

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák erősen polarizáltak. Míg egyes olvasóknak tetszett a könyv tartalma és állapota, sokan csalódtak a fordításban, amelyet hiányosnak és félrevezetőnek éreztek. Gyakoriak a panaszok, hogy a könyv az eredeti szövegnek csak töredékét tartalmazza, valamint a fordító, Arthur Waley túlzott kommentárjait.

Néhány olvasó nagyra értékelte a könyv tisztaságát és ropogós állapotát, amikor megérkezett, és a témát éleslátónak és érdekesnek találta, nagyra értékelve Sei Shonagon elmélkedéseit az udvari életről. Néhány felhasználó azt is megemlítette, hogy a könyv megfelelő bevezetésként szolgál az ősi japán udvari kultúrába.

Sok kritika érte a könyvet, hogy Sei Shonagon eredeti művének csak kis részét tartalmazza, az egyik kritikus megjegyezte, hogy a szövegnek csak egynegyedét tartalmazza. Az Arthur Waley által írt túlzott kommentárokat és hosszú bevezetőket az eredeti naplóból elvonatkoztatónak tartották. A felhasználók úgy érezték, hogy a fordítás terjedelmének tisztázatlansága miatt félrevezetik őket, és néhányan arról számoltak be, hogy a nyomtatott kiadványok rossz fizikai állapotban vannak.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Pillow Book of SEI Shonagon: The Diary of a Courtesan in Tenth Century Japan

Könyv tartalma:

Japán a 10. században fizikailag és kulturálisan is elszigetelődött a világ többi részétől. E buborékon belül egy finom és gyönyörű világ működött, amelynek lakói a pillanathoz voltak kötve, nem érdekelte őket a jövő, és megvetették a múltat.

A Sei Shonagon párnakönyve egy tizedik századi udvari ember Teishi császárnő palotájában szerzett tapasztalataiból született. A korszakban gyakori szokás volt, hogy az udvaroncok egy fiókos fapárnában jegyzeteket vagy naplót vezettek. Ez a "párnás könyv" tükrözi Shonagon magabiztos esztétikai ítélőképességét és a költészet birodalmába átcsapó próza megalkotásának képességét. Sei Shonagon párnakönyve a naplóirodalom egyik legkorábbi példája, amelynek hasábjai az udvari naptár eseményeit, a Teishi udvarára jellemző szertartásokat és ünnepségeket, valamint az arisztokrácia modorába és gyarlóságaiba ragyogóan megrajzolt bepillantást nyújtó vignettákat örökítik meg.

Murasaki Shikibu, a Genji meséje szerzőjének kortársa, ez a kis napló újabb dimenzióval gazdagítja Murasaki időtlen és korszakalkotó művét.

Arthur Waley elegáns fordítása a Sei Shonagon párnakönyvének (The Pillow Book of Sei Shonagon) elkapja a próza szépségét és Shonagon elbeszélői hangjának életerejét, valamint a sajátos személyiségjegyeit. Egy olyan helyen és korban, ahol a költészet ugyanolyan fontos volt, mint a tudás, és ahol a szépséget nagyra becsülték, Sei Shonagon magánjellegű írásai bájos és intim bepillantást engednek az olvasónak az elszigetelt ártatlanság és a fakó szépség korába.