A civilizáció és annak elégedetlenségei

Olvasói vélemények

A kritikák általában kiemelik Freud „Civilizáció és elégedetlenségei” című művének fontosságát és jelentőségét, mint az egyéni vágyak és a társadalmi igények közötti konfliktus mélyreható feltárását. Sok recenzens nagyra értékeli Freud pszichológiai mélységét és filozófiai meglátásait, és a modern civilizáció kihívásainak megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmánynak tartja. Számos kritika azonban megemlíti a Freud bonyolult írásmódja miatti megértési nehézségeket, valamint a rossz fordítással és egyes kiadások minőségével kapcsolatos aggályokat.

⬤ Időtlen témák az egyéni vágyak és a társadalmi elvárások közötti egyensúlyról.
⬤ Mélyreható pszichológiai és filozófiai meglátások.
⬤ A civilizáció és az emberi viselkedés kortárs kérdéseihez kapcsolódik.
⬤ Sokan a pszichológia és a filozófia szerelmesei számára nélkülözhetetlen olvasmánynak tartják.
⬤ Közvetlen és érthető prózastílus, némi bonyolultság ellenére.

⬤ Összetett, kanyargós írásmód, amelyet néha nehéz követni.
⬤ Egyes kiadások rosszul fordítottak vagy rosszul gyártottak, ami befolyásolja az olvashatóságot.
⬤ Ellentmondásos és elavult nézeteket tartalmaz, amelyek egyes olvasókat sérthetnek.
⬤ Egyes kritikusok nehezen olvashatónak találták egyedül, és inkább irányított megközelítést javasoltak.

(114 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Civilization and Its Discontents

Könyv tartalma:

A "Civilizáció és elégedetlenségei" Freud egyik utolsó könyve, amelyet a halála előtti évtizedben írt, és először 1929-ben jelent meg németül. Ezt tartják a legzseniálisabb művének.

Ebben fejti ki nézeteit az embernek a világban elfoglalt helyéről szóló átfogó kérdésről. Számos, az emberi társadalom és annak szerveződése szempontjából alapvető kérdésre keresi a választ: Milyen hatások vezettek a civilizáció létrejöttéhez? Miért és hogyan jött létre? Mi határozza meg a civilizáció pályáját? Freud elméletei a halál megismerésének az emberi létre gyakorolt hatásáról és a művészet születéséről központi szerepet játszanak. Az emberiség számos primitív ösztöne (például a gyilkolás vágya és a szexuális kielégülés iránti csillapíthatatlan vágy) egyértelműen káros az emberi közösség jólétére.

Ennek következtében a civilizáció olyan törvényeket alkot, amelyek tiltják az ölést, a nemi erőszakot és a házasságtörést, és súlyos büntetéseket alkalmaz, ha ezeket a parancsolatokat megszegik.

Ez a folyamat - érvel Freud - a civilizáció velejárója, amely örökös elégedetlenség érzését kelti polgáraiban. Freud témája az, hogy ami a civilizáció számára működik, az nem feltétlenül működik az ember számára.

Az ember, természeténél fogva agresszív és egoista, önelégülésre törekszik. A szerzőről: Sigmund Freud (1856-1939) a huszadik század egyik legnagyobb elméje, a pszichoanalitikus pszichológiai iskola megalapítója. Számos művei közé tartozik "Az Ego és az Id", "A pszichoanalízis vázlata", a Civilizáció és elégedetlensége és mások.

Osztrák neurológus volt, aki a pszichoanalízis alapító atyjaként vált ismertté. Freud 1881-ben szerzett orvosi diplomát a bécsi egyetemen, majd a bécsi közkórházban az agyi bénulás, az afázia és a mikroszkopikus neuroanatómia területén végzett kutatásokat. 1885-ben kinevezték a neuropatológia egyetemi tanárává, 1902-ben pedig professzorrá.

A pszichoanalízis, a pszichopatológia kezelésére szolgáló klinikai módszer megalkotása során Freud a páciens és a pszichoanalitikus közötti párbeszéd révén olyan terápiás technikákat fejlesztett ki, mint a szabad asszociáció alkalmazása, és felfedezte az átvitelt, megalapozva annak központi szerepét az analitikus folyamatban. Freud a szexualitás újradefiniálása, amely magában foglalta annak infantilis formáit is, arra késztette, hogy a pszichoanalitikus elmélet központi tételeként megfogalmazza az Ödipusz-komplexust.

Az álmok mint kívánságteljesítmények elemzése modelleket szolgáltatott számára a tünetképződés és az elfojtás mechanizmusainak klinikai elemzéséhez, valamint a tudattalanról mint a tudatos tudatállapotokat megzavaró szervről szóló elméletének kidolgozásához.