Három esszé a szexualitás elméletéről

Olvasói vélemények

Freud „Három esszé a szexualitás elméletéről” című művéről szóló kritikák vegyesen tartalmazzák a véleményeket, kiemelve a mű jelentőségét az emberi szexualitás és a freudi pszichológia megértésében, ugyanakkor a könyv formátumával és egyes kiadásokban való megjelenésével kapcsolatos különböző csalódásokat is megjegyzik.

⬤ Fontos betekintés a szexualitás freudi elméleteibe.
⬤ Átfogó elemzés, amely megkérdőjelezi a szexuális ösztönnel kapcsolatos általános tévhiteket.
⬤ Értékes a pszichológiát, filozófiát és emberi szexualitást tanulmányozók számára.
⬤ A szexuális élet fenomenológiájának alapjául szolgálhat.
⬤ Sok olvasó lebilincselőnek és elgondolkodtatónak találja.

⬤ Bizonyos kiadások, különösen az e-könyvek formázásával kapcsolatos problémák, amelyek olvasási nehézségekhez vezetnek.
⬤ Egyes kiadásokat kritizáltak ideológiai elfogultságok miatt, amelyek befolyásolják Freud nézeteinek tisztaságát.
⬤ Az oldalszámok hiánya a digitális formátumokban megnehezíti a tudományos célú idézést.
⬤ Egyes olvasók elavultnak vagy tudományosan nem érvényesnek találják Freud elméleteit.
⬤ A könyv gerincén nincs cím, ami megnehezítheti a könyvespolcon való elhelyezését.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Essays on the Theory of Sexuality

Könyv tartalma:

Three Essays on the The Theory of Sexuality by Sigmund FreudThree Essays on the Theory of Sexuality (németül: Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie), néha Three Contributions to the Theory of Sex, Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítójának 1905-ben megjelent műve, amelyben a szerző a szexualitás elméletét fejti ki, különös tekintettel a gyermekkorhoz való viszonyára. Freud könyve három fő területet érintett: a szexuális perverziók a gyermekkori szexualitás és a pubertás.

A szexuális aberrációkFreud a "Szexuális aberrációk" című első esszéjét azzal kezdte, hogy különbséget tett a szexuális tárgy és a szexuális cél között - megjegyezve, hogy a normától való eltérések mindkettő tekintetében előfordulhatnak. A szexuális tárgyat ebben úgy definiálta, mint egy kívánt tárgyat, a szexuális célt pedig úgy, mint azt, hogy milyen aktusokat kívánnak az említett tárggyal. A gyermekek és állatok szexuális tárgyként való kiválasztását - a pedofíliát és a bestialitást - tárgyalva megjegyzi, hogy a legtöbb ember "esztétikai okokból" inkább az elmebetegekre korlátozná ezeket a perverziókat, de ezek normális embereknél is léteznek.

A szexuális célok eltéréseit is vizsgálja, mint például azt a tendenciát, hogy az előkészítő szexuális aspektusokon, például a nézelődésen és az érintésen elidőznek.

A neurotikusokra rátérve Freud hangsúlyozza, hogy "bennük a perverzió minden fajtájára való hajlam kimutatható, mint tudattalan erők... a neurózis mintegy a perverzió negatívja".

Freud arra is rámutat, hogy a viselkedésileg abnormális emberek tapasztalatai szerint mindig szexuálisan abnormálisak, de sok, egyébként normális viselkedésű ember szexuálisan is abnormális. Freud arra a következtetésre jutott, hogy "a perverziókra való hajlam az emberi szexuális ösztön eredeti és egyetemes diszpozíciója, és hogy... ez a posztulált konstitúció, amely az összes perverzió csíráit tartalmazza, csak a gyermekeknél lesz kimutatható".

Infantilis szexualitásA második, "Infantilis szexualitásról" szóló esszéje amellett érvel, hogy a gyermekeknek szexuális késztetéseik vannak, amelyekből a felnőttkori szexualitás csak fokozatosan, a pszichoszexuális fejlődés útján alakul ki. A gyermekeket vizsgálva Freud a csecsemőkori szexuális érzelmek számos formáját azonosította, köztük az ujjszopást, az autoerotikát és a testvéri rivalizálást. A pubertás átalakulásaiA harmadik, "A pubertás átalakulásai" című esszéjében Freud formalizálta a különbséget a csecsemőkori szexualitás "elő-élvezetek" és a szexuális együttlét "vég-élvezetek" között.

Azt is bemutatta, hogy a serdülőkor hogyan szilárdítja meg a szexuális identitást a nemi szervek dominanciája alatt.