A civilizáció és annak elégedetlenségei

Olvasói vélemények

A felhasználói kritikák kiemelik, hogy a „Civilizáció és elégedetlenségei” a civilizáció pszichológiai következményeinek mélyreható feltárása, különösen az elégedetlenséggel és az agresszióval kapcsolatban. Sok olvasó dicséri a könyv mai aktualitását, és Freud meglátásait átalakítónak és a társadalmi struktúrákon belüli emberi állapot megértéséhez nélkülözhetetlennek tartja.

A könyvet mind történelmileg, mind a mai társadalomban éleslátónak, elgondolkodtatónak és relevánsnak tartják. A recenzensek gyakran említik a hozzáférhetőséget, a humort és Freud elemzői képességeit. A filozófia és a pszichológia iránt érdeklődők számára „kötelező olvasmánynak” tekintik.

Egyes olvasók bonyolultnak és kissé száraznak találják a könyvet, jelezve, hogy Freud eszméinek bevezetéseként kihívást jelenthet. Néhányan megemlítik, hogy bizonyos kutatásokat elavultnak érezhetnek, vagy hogy bizonyos fogalmakból hiányzik a világosság.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Civilization and Its Discontents

Könyv tartalma:

A "Civilizáció és elégedetlenségei" Freud egyik utolsó könyve, amelyet a halála előtti évtizedben írt, és először 1929-ben jelent meg németül. Ezt tartják a legzseniálisabb művének.

Ebben fejti ki nézeteit az embernek a világban elfoglalt helyének átfogó kérdéséről. Számos, az emberi társadalom és annak szerveződése szempontjából alapvető kérdésre keresi a választ: Milyen hatások vezettek a civilizáció létrejöttéhez? Miért és hogyan jött létre? Mi határozza meg a civilizáció pályáját? Freud elméletei a halál megismerésének az emberi létre gyakorolt hatásáról és a művészet születéséről központi szerepet játszanak. Az emberiség számos primitív ösztöne (például a gyilkolás vágya és a szexuális kielégülés iránti csillapíthatatlan vágy) egyértelműen káros az emberi közösség jólétére.

Ennek következtében a civilizáció olyan törvényeket alkot, amelyek tiltják az ölést, a nemi erőszakot és a házasságtörést, és súlyos büntetéseket alkalmaz, ha ezeket a parancsolatokat megszegik.

Ez a folyamat - érvel Freud - a civilizáció velejárója, amely örökös elégedetlenség érzését kelti polgáraiban. Freud témája az, hogy ami a civilizáció számára működik, az nem feltétlenül működik az ember számára.

Az ember, természeténél fogva agresszív és egoista, önelégülésre törekszik. A szerzőről: Sigmund Freud (1856-1939) a huszadik század egyik legnagyobb elméje, a pszichoanalitikus pszichológiai iskola megalapítója. Számos művei közé tartozik "Az Ego és az Id", "A pszichoanalízis vázlata", a Civilizáció és elégedetlensége és mások.

Osztrák neurológus volt, aki a pszichoanalízis alapító atyjaként vált ismertté. Freud 1881-ben szerzett orvosi diplomát a bécsi egyetemen, majd a bécsi közkórházban az agyi bénulás, az afázia és a mikroszkopikus neuroanatómia területén végzett kutatásokat. 1885-ben kinevezték a neuropatológia egyetemi tanárává, 1902-ben pedig professzorrá.

A pszichoanalízis, a pszichopatológia kezelésére szolgáló klinikai módszer megalkotása során Freud a páciens és a pszichoanalitikus közötti párbeszéd révén olyan terápiás technikákat fejlesztett ki, mint a szabad asszociáció alkalmazása, és felfedezte az átvitelt, megalapozva annak központi szerepét az analitikus folyamatban. Freud a szexualitás újradefiniálása, amely magában foglalta annak infantilis formáit is, arra késztette, hogy a pszichoanalitikus elmélet központi tételeként megfogalmazza az Ödipusz-komplexust.

Az álmok mint kívánságteljesítmények elemzése modelleket szolgáltatott számára a tünetképződés és az elfojtás mechanizmusainak klinikai elemzéséhez, valamint a tudattalanról mint a tudatos tudatállapotokat megzavaró szervről szóló elméletének kidolgozásához.