A hatalom pszichikai élete: elméletek az alávetettségről

Olvasói vélemények

Judith Butler *The Psychic Life of Power* című könyvéről szóló kritikák a nagy dicséret és az erős kritika egyvelegét mutatják. Míg egyes recenzensek a könyvet a szubjektivitás és a hatalmi viszonyok különböző elméleti szemüvegen keresztül történő feltárásának fantáziadús érveiért és mélységéért dicsérik, mások túlságosan bonyolultnak és a valóságtól elrugaszkodottnak találták az írást. A könyvet egyszerre tekintik a radikális politikához való jelentős hozzájárulásnak és egyesek számára unalmas, pedáns olvasmánynak.

⬤ Magával ragadó és fantáziadús érvek a szubjektivitásról és a hatalmi dinamikáról.
⬤ Komplex elméletek jól átgondolt feltárása, befolyásos filozófusokra támaszkodva.
⬤ Jelentős hozzájárulás a szenvedélyes kötődésről és a radikális politikáról szóló vitákhoz.
⬤ Ékesszóló retorikai stílus és mélyreható elemzés, amelyet néhány olvasó tanulságosnak talált.

⬤ Sűrű és nehéz próza, amelyet egyesek szükségtelenül bonyolultnak találtak.
⬤ A társadalmi-politikai kérdésekre való gyakorlati alkalmazás érzékelt hiánya.
⬤ Ismétlődő viták a hatalomról és az alávetettségről.
⬤ Egyes kritikusok szerint a bemutatott gondolatok elavultak vagy túlzottan támaszkodnak a lejáratott pszichoanalitikus elméletekre.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Psychic Life of Power: Theories in Subjection

Könyv tartalma:

A hatalom egyik formájaként az alávetettség paradox. Az, hogy egy rajtunk kívül álló hatalom uralkodik rajtunk, a hatalom ismerős és gyötrelmes formája. Az azonban, hogy az, ami "az ember", maga az alanyként való megformálódása éppen ettől a hatalomtól függ, egészen más. Ha Foucault-t követve úgy értelmezzük a hatalmat, hogy az a szubjektumot is formálja, akkor az adja meg létezésének feltételét és vágyának pályáját. A hatalom nem egyszerűen az, amitől létünk függ, hanem az, ami a reflexivitást is formálja. Hegelre, Nietzschére, Freudra, Foucault-ra és Althusserre támaszkodva ez a kihívást jelentő és világos mű a szubjektum formálásának olyan elméletét kínálja, amely ambivalensként világítja meg a társadalmi hatalom pszichés hatásait.

Ha komolyan vesszük Hegelt és Nietzschét, akkor a tudat, sőt a lelkiismeret "belső életét" nemcsak a hatalom gyártja, hanem az egyik módja annak, ahogyan a hatalom a szubjektivitásban rögzül. A szerző azt vizsgálja, hogy a hatalom társadalmi működése milyen módon hozza létre a pszichikus életet, és hogy a hatalomnak ezt a társadalmi működését hogyan rejti el és erősíti meg az általa létrehozott psziché. A hatalmat már nem úgy értelmezi, hogy egy létező szubjektum "internalizálja", hanem a szubjektum a hatalom ambivalens hatásaként születik meg, amely a lelkiismeret működésén keresztül kerül színre.

Ha azt állítjuk, hogy a hatalom gyártja a pszichét, akkor azt is állítjuk, hogy a pszichének van egy fiktív és gyártott minősége. Az "önmaga ellen forduló" psziché alakja döntő fontosságú e tanulmány szempontjából, és alternatívát kínál a hatalom "internalizáltként" való leírásával szemben. Bár Foucault legtöbb olvasója kerüli a pszichoanalitikus elméletet, és a psziché legtöbb gondolkodója kerüli Foucault-t, a szerző a hatalom egyik legdinamikusabb és legnehezebb hatásaként igyekszik elméletileg kifejezni a társadalmi és a pszichikum közötti ambivalens kapcsolatot.

Ez a mű újszerű módon ötvözi a társadalomelméletet, a filozófiát és a pszichoanalízist, és a szerző más műveiben, például a Bodies That Matter címűben implicit szubjektumképződés-elméletének mélyebb elemzését kínálja: On the Discursive Limits of "Sex" és Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity.