Elválnak útjaink: A zsidóság és a cionizmus kritikája

Olvasói vélemények

Judith Butler „Parting Ways” című könyve kritikus szemszögből vizsgálja a cionizmust, és a zsidók és palesztinok etikusabb együttélését szorgalmazza. Az írás sűrűnek és akadémikusnak tekinthető, ami megnehezíti egyes olvasók számára, hogy teljes mértékben foglalkozzanak a tartalommal, annak ellenére, hogy a könyv fontos témákat és gondolatokat tartalmaz.

A könyv jelentős etikai kérdéseket vet fel a cionizmussal kapcsolatban, és az együttélés vízióját javasolja, kiemelkedő filozófiai személyiségeket bevonva. Bátor vállalkozásként dicsérik, amely radikális perspektívát kínál, amely megkérdőjelezi az uralkodó narratívákat, és mélyebb gondolkodásra késztet az izraeli-palesztin konfliktusról.

Sok olvasó úgy találja, hogy a prózai rész szükségtelenül bonyolult és nehezen áttekinthető, ami frusztrációhoz és zavarba ejtéshez vezet. A tudományos nyelvezet és a kulcsfogalmak, például a zsidóság és a cionizmus egyértelmű meghatározásának hiánya miatt a szélesebb közönség számára is elérhetetlenné válik. Egyes kritikák „szószedetnek” vagy „átláthatatlannak” nevezik, ami arra utal, hogy nem tudja világosan közvetíteni az elképzeléseit.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Parting Ways: Jewishness and the Critique of Zionism

Könyv tartalma:

Judith Butler követi Edward Said kései felvetését, miszerint a palesztin jogfosztottságnak a zsidó diaszpóra hagyományaihoz való viszonyításával új ethosz kovácsolható az egyállami megoldás érdekében. Butler zsidó filozófiai pozíciókat használ fel a politikai cionizmus és az illegitim állami erőszak, a nacionalizmus és az államilag támogatott rasszizmus gyakorlatának kritikájának megfogalmazásához. Ugyanakkor túllép a kommunitárius kereteken, beleértve a zsidó kereteket is, amelyek nem jutnak el a politikai együttélés radikális demokratikus felfogásához. Butler olyan gondolkodókat von be, mint Edward Said, Emmanuel Levinas, Hannah Arendt, Primo Levi, Martin Buber, Walter Benjamin és Mahmoud Darwish, miközben egy új politikai etikát fogalmaz meg. Szerinte ugyanolyan fontos vitatni Izrael azon igényét, hogy a zsidó népet képviseli, mint megmutatni, hogy egy szűken zsidó keret nem lehet elegendő a cionizmus végső kritikájának alapjául. Olyan etikai álláspontot hirdet, amelyben az együttélés kötelezettségei nem a kulturális azonosságból, hanem a társadalmi pluralitás el nem választott jellegéből fakadnak. Felelevenítve azon zsidó gondolkodók érveit, akik a cionizmus kritikáját fogalmazták meg, vagy akiknek munkássága felhasználható ilyen célra, Butler vitatja az antiszemita öngyűlölet konkrét vádját, amelyet gyakran emelnek az Izraellel szembeni zsidó kritikákkal szemben.

Politikai etikája az együttélés olyan víziójára támaszkodik, amely újragondolja a binacionalizmust, és feltárja a cionizmus gyarmati örökségének leküzdésére szolgáló közösségi keret korlátait. Az Edward Saiddal és Mahmoud Darwishsal való saját elkötelezettsége fontos kiindulópontot és következtetést képez a részben zsidó forrásokból származó, de mindig a nem zsidókkal kapcsolatban álló gondolkodás néhány kulcsfontosságú formájával való foglalkozásához.

Butler a kisajátítottak jogait, a plurális együttélés szükségességét és az önkényes állami erőszak veszélyeit vizsgálja, megmutatva, hogyan lehet ezeket kiterjeszteni a cionizmus kritikájára, még akkor is, ha nem ez a kifejezett céljuk. Felülvizsgálja és megerősíti Edward Said kései javaslatait az egyállami megoldásról a binacionalizmus ethoszán belül. Butler megdöbbentő javaslata: A zsidó etika nemcsak a cionizmus kritikáját követeli meg, hanem túl kell lépnie kizárólagos zsidóságán, hogy megvalósítsa a radikális demokráciában való együttélés etikai és politikai eszményeit.