Önmagunkról számot adni

Olvasói vélemények

Judith Butler „Giving an Account of Oneself” című műve az etika és a szubjektumformálás társadalmi kontextusokban rejlő komplexitását vizsgálja, hangsúlyozva a relacionalitást és az önreflexió szükségességét. A könyvet dicsérik magával ragadó stílusáért, világosságáért és a kortárs etikai kérdések szempontjából való relevanciájáért.

A könyv jól megírt, magával ragadó és intellektuálisan ösztönző. Összetett, de közérthető érvelést mutat be az etikáról és a szubjektivitásról, arra ösztönözve az olvasót, hogy elgondolkodjon erkölcsi felelősségén a társadalmi kontextusban. Sok recenzens úgy találta, hogy ez Butler egyik legjobb műve, világos és pedagógiai szempontból egyaránt kihívást jelentő, de tanulságos írásmóddal.

Néhány olvasó nagyon nagy kihívásnak találta a könyvet, ami elriaszthatja azokat, akik nem ismerik Butler munkásságát. Emellett a könyv megrendelésével és kézhezvételével kapcsolatban is voltak problémák, ami az egyik kritikus számára frusztrációt okozott, aki a nem egyértelmű utasítások miatt két példányt is kapott.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Giving an Account of Oneself

Könyv tartalma:

Mit jelent erkölcsös életet élni? Az erkölcsfilozófiáról szóló első átfogó tanulmányában Judith Butler provokatív vázlatot nyújt egy új etikai gyakorlathoz - egy olyanhoz, amely reagál a kritikai autonómia igényére, és az emberi szubjektum új értelmén alapul. Butler abból indul ki, hogy az ember képes-e megválaszolni a Mit tettem? és Mit kellene tennem? kérdéseket.

Megmutatja, hogy ezekre a kérdésekre csak úgy lehet válaszolni, ha felteszünk egy megelőző kérdést: Ki ez az "én", aki köteles számot adni önmagáról és bizonyos módon cselekedni? Mivel úgy találom, hogy nem tudok számot adni magamról anélkül, hogy ne számolnék el azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyek között létrejövök, az etikai reflexió megköveteli a társadalomelmélet felé fordulást. Butler három erőteljesen kidolgozott és világosan megírt fejezetben mutatja be, hogy milyen nehéz számot adni önmagunkról, és hogy az önátláthatóság és az elbeszélhetőség hiánya döntő fontosságú az ember etikai megértéséhez. Adornóval, Levinasszal, Foucault-val és más gondolkodókkal folytatott ragyogó párbeszédben ékesszólóan érvel a kortárs etikai gondolkodás korlátai, lehetőségei és veszélyei mellett.

Butler az erkölcsi én kritikáját nyújtja, azt állítva, hogy az átlátható, racionális és folyamatos etikai szubjektum lehetetlen konstrukció, amely arra törekszik, hogy megtagadja annak sajátosságát, hogy mit jelent embernek lenni. Önmagunkat csak hiányosan ismerhetjük meg, és csak egy tágabb társadalmi világhoz viszonyítva, amely mindig is megelőzött minket, és már most is olyan módon formált minket, hogy nem tudjuk felfogni.

Ha elkerülhetetlenül részben átláthatatlanok vagyunk önmagunk számára, hogyan határozhatja meg az etikai cselekedetet az önmagunkról való számadás? És egy olyan etikai rendszer, amely lehetetlenül számon kéri rajtunk a teljes önismeretet és önismeretet, nem egyfajta pszichikai erőszakot követ el, ami az önfelmentés és kegyetlenség kultúrájához vezet? Hogyan kínál számunkra a társadalomelmélet felé fordulás esélyt arra, hogy megértsük az önmagunkról való nemtudásunk sajátosan társadalmi jellegét? Ebben a felbecsülhetetlen értékű könyvben Butler az etikát olyan projektként fogalmazza újra, amelyben etikusnak lenni azt jelenti, hogy kritikussá válunk azokkal a normákkal szemben, amelyek szerint cselekednünk kell, de amelyeket soha nem választhatunk meg teljesen, és megvilágítja, mit jelent számunkra, mint gyarló teremtmények számára, hogy a sebezhetőség, az alázat és az etikai reagálókészség etikáját hozzuk létre és osszuk meg. Judtith Butler a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem Maxine Elliot retorika és összehasonlító irodalomtudomány professzora.

Legutóbbi könyvei közül a Precarious Life: The Power of Mourning and Violence és Undoing Gender.