Antigoné követelése: Rokonság élet és halál között

Olvasói vélemények

Judith Butler könyve az Antigoné szellemi és művészi örökségét vizsgálja, és kortárs elemzést nyújt a mű politikai és filozófiai következményeiről. Míg egyesek dicsérik a társadalmon belüli rokonsággal és szerelemmel kapcsolatos úttörő meglátásait, mások kritizálják az Antigoné eredeti szövegével való mélyreható foglalkozását, és túlzottan elméleti jellegűnek tartják.

A könyv fontos felismeréseket nyújt a rokonságról, a szerelemről és a társadalmi/politikai megkülönböztetésekről, így releváns a feminizmusról és a strukturalizmusról szóló kortárs viták szempontjából. Butler különböző gondolkodók szigorú elemzése mélyebbé teszi az Antigoné örökségéről szóló diskurzust.

A kritikusok szerint Butler nem érti mélyen az eredeti görög szöveget, ami az Antigoné témáinak lehetséges félreértelmezéséhez vezet. A könyvre inkább úgy tekintenek, mint a kritikai elmélet felfedezésének platformjára, mint magának a darabnak az érdemi elemzésére, egyesek szerint túlságosan elméleti és megközelíthetetlen.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Antigone's Claim: Kinship Between Life and Death

Könyv tartalma:

A Gender Trouble ünnepelt szerzője itt újraértelmezi Antigoné örökségét, visszanyerve annak forradalmi jelentőségét, és felszabadítva azt egy progresszív feminizmus és szexuálpolitika számára. Butler új értelmezése nem kevesebbet tesz, mint hogy a vérfertőzési tabut a rokonsággal összefüggésben újrafogalmazza - és megnyitja a rokonság fogalmát a kulturális változás előtt.

Antigoné, a Szophoklész Oidipuszából ismert lázadó régóta a dac feminista ikonja. Az azonban mindmáig tisztázatlan maradt, hogy menekül-e a hatalom azon formái elől, amelyekkel szembeszáll. Antigoné a feminizmus számára ambivalensebb figurának bizonyul, mint azt eddig elismerték, hiszen a dacnak az a formája, amelyet példáz, egyben a halálához is vezet. Butler szerint Antigoné a feminista és szexuális cselekvés egy olyan formáját képviseli, amely kockázatos. Ráadásul Antigoné megmutatja, hogy a normatív rokonság korlátai igazságtalanul döntik el, hogy mi lesz és mi nem lesz élhető élet.

Butler Antigoné értelmét vizsgálja, és azon tűnődik, hogy a rokonság milyen formái engedhették volna meg neki, hogy éljen. Eközben olyan filozófusok műveit veszi számba, mint Hegel, Lacan és Irigaray. Azt kérdezi, hogy miben lett volna más a pszichoanalízis, ha nem Oidipuszból, hanem Antigonéból - a "posztoedipális" szubjektumból - indul ki? Ha a vérfertőzés tabuját úgy fogalmazzuk újra, hogy az nem a heteroszexualitást írja elő megoldásként, milyen szexuális szövetségi és új rokonsági formákat ismerhetnénk el ennek eredményeként? A könyv Antigoné bátor tetteit azok követeléseivel hozza összefüggésbe, akiknek a kapcsolatait még mindig nem tisztelik a megfelelő rokonságéhoz tartozónak, megmutatva, hogy a normatív heteroszexualitás kultúrája hogyan akadályozza meg, hogy meglássuk, mi lehet a szexuális szabadság és a politikai cselekvőképesség.